Vesna KORAĆ

(VÉKÁS Éva fordítása)

Holnap egy új nap

Apró munkákat szerzek

árut őrzök vagy

csomagot viszek a szomszédos hengerbe

A felső orbitaigazgatóságtól egy fitying sincsen

tudom hogy egyszer elkapnak

de ez nem változtat a dolgon

Szép uniformisban végre szolgálatkészen

itt az inas mindenütt jelen

lebegek a modulban vagy a székhez kötöm magam

aktiválom a padozaton járáshoz való mágneseket

a munkahelyi élettel

így palástolom a titkos élet dolgait

A nap végén totál kidőlve

állapítom meg hogy jól tartom magam

Ha másként gondolnám azonnal visszaküldenének

az előző földi életbe a vének közé

Folyosón zacskóból szívókával sebtében bedobok egyet

ez erőt ad amíg haza nem érek

Itt a flastromtabletta is rövid mély alvásra

Nagyobb dózis csönddel

Aztán tolongás a hüvelyekben vízkorlátozás

amitől a dolgok már nem is érdekesek

de kölyökként jöttem fel

s többé nem tudnék másként élni

Így a váltás végén elkapok egy

űrtaxit hogy mielőbb a konténerbe húzódjak

az UV-lámpa alá vessem magam melegedni

Kiveszem a chipet a jobb karomból

s kicsit szundítok

mert holnap egy új nap lesz

Fél órát kószálhatok

az alsó orbita lakóinak

a váltás melósainak weboldalán

S lesz új esélyem valami jobbat találni

csatlakozni a szférához

A felső orbitaigazgatósághoz 

Töltőtoll

Ha valaki tollat ajándékozna nekem

azt hinném az életem különleges

s ami történt semmi sem kitalált

a szeretet és az egész világ

mind csak egyszer volt

ha valaki olyan kedves lenne

hogy higgyem

mint szeretett vagy inkább mint szerető ember

Aki úgy mond verset

mint Isten megnyitván a Vörös-tengert

S még ha ugyanaz a személy ismét

ajándékot

hozna nekem

ezúttal kakukkos órát

amelyből kiröppen a madár

vagy iránytűt

csupán hogy mindent nyomatékosítson

Már lenne is történetünk amely arra tanít minket

hogy az ember otthona

két megragadhatatlan alkalom között van

melyek közül egyik sem hagyja el a másikat

amíg csak szabadsága van

Az idegek táncáról semmit

Sajnálom a fiúkat

Mennek lefelé az utcán beszélnek valamiről

Mintha minden jól alakulna

tele bizakodással fiatalságuk

nagy gyötrődései közepette

Pillanatok hogy léteznek amikor 

csak várakozhatsz arról

még nem tudnak

Az idegek táncáról semmit

Már a következő sarkon elfogja őket a nevetés

Berontanak a fénybe erőteljesen és ügyetlenül

Habozás nélkül

engedem át a pillanatot

Mindannak ami zsivajukkal érkezik

s újra a napfénnyel

szélesre tárt ablakom alá

Cukor és bors

Lassan berendezem a házamat

a halálomig begyűjtök mindent amire szükségem van

Először széket veszek

az asztalhoz ülök és figyelem hogyan ereszkedik alá

az éj a csillagokról

Felszerelem otthonomat

idővel lesz benne minden

Itt állnak majd a kávéscsészék és a tálca

a fürdőszobában törülközők és szivacsok

lesznek függönyeim és lesz szőnyegem

Egy évben olyan ágyban ébredek majd

Ahonnan a tekintet

a konyhai polcokra esik

s megállapodik a feliraton

cukor és só

Lassan hűtőszekrényhez jutok s míg

egészen el nem rozsdásodott

szerzek egy sparheltet

Ötvenéves leszek és vendégeket fogadhatok

akkor majd meghívok valakit hozzám

s megkérdezem mi a helyzet

Továbbra is úgy van-e

Vesna Korać Verbászon született 1969-ben, az általános és a középiskolát Palánkán végezte. Művészettörténetet tanult a belgrádi Bölcsészettudományi Karon. Verseskötetei: Sarkazam reprodukcije (Beletra, 1994), Uninije (Prometej, 1998), Pesme i druge priÄ?e (Svetovi, 2001), Vitez od Ravnih Gomila (Kulturni centar BaÄ?ka Palanka, 2008); regénye: Divlja loza, bršljan (Adresa, 2007).

Szerb irodalmi folyóiratokban jelentetett meg verseket és prózát. Nemzeti antológiákban szerepel. Magyarul: Híd 2009. június.

1998 óta a Vajdasági Íróegyesület tagja. Újságíróként dolgozott az elektronikus és nyomtatott sajtóban Belgrádban, Palánkán és Újvidéken.

Újvidéken él.