Harkai Vass Éva

1. hazatérés

egy napon apa eltűnt nem jött haza – honnan is?
egész nap kerestük anyával
egész nap és egész éjszaka abban az álomban
ami inkább félálom volt időnkénti felébredésekkel
anya szokás szerint a célra összpontosított érzelmek nélkül
legfeljebb ijedség volt benne amiatt hogy most mi lesz
végül megtaláltuk már nem tudom hol
ez a részlet kiesett
más volt az arca

valahol valakikkel találkozott s eltelt velük a nap
beültek valahová ő csupán a barátkozás kedvéért
mert nem ivott legfeljebb néha társaságban egy-egy italt
később a betegsége és a gyógyszerek miatt ez is elmaradt
csak kávé volt sok kávé

eltelt a nap eltelt az éjszaka az az álombeli is
hajnal volt mire megtaláltuk
nem tudom merre jártunk nem voltak részletek
se táj se környezet
beültettem őket a kocsiba
már nem a fićo volt és nem a škoda
anya asztráltestét az anyósülésre
apa asztráltestét a kormány mögé
én a hátsó ülésre ültem mint gyermekkoromban
majd változtattam az ülésrenden
apa mégsem vezethet egy ilyen nap egy ilyen éjszaka után
tudtam hogy meg fog halni bár ez az álomban
nem tűnt sem tragikusnak sem visszafordíthatatlannak
nem méltatlankodott mint általában
nem kifogásolt semmit ami velem kapcsolatos
úgy beszélt hozzám mint egy felnőtthöz
ami számomra egészen új és szokatlan volt
örült hogy rátaláltunk

mentünk valahonnan haza
nem tudom mennyi ideig tartott
az álom időszámítása megbízhatatlan
csak azt hogy ezentúl vigyáznunk kell rá
már reggel volt tudtam hogy fel kell hívnom
az iskolát hogy az első órákról késni fogok
bár soha nem tanítottam sem általános
sem középiskolában és diák is régen voltam
nem tudtam hány órakor kezdődik a tanítás

ez után a nap és éjszaka után
furcsamód megértésben és harmóniában éltünk
talán mert a szerepek kicserélődtek
addig apa vigyázott rám talán túlságosan
és túl sokáig is ami okítást tanácsokat és irányítást
jelentett korlátokat szűk korlátokat is
kínosan fölösleges rendre és rendszeretetre
való nevelést például hogy a tálalón a keményített csipkék
arányosan legyenek elosztva pontosan mértani középpontjukban
a porcelánfigurákkal vagy hogy a szögletes hamutálca
és az alatta levő textília szélei párhuzamban
az előszobában a cipők egymás mellett
szabályos sorban álljanak
belül lehet bennünk káosz de kívül rend legyen 

anya lazábbnak vagy inkább felületesebbnek tűnt
talán az elfoglaltsága és az örökös időhiánya miatt
hagyta hogy tévedjek utána sorban és ismételten
a fejemre olvasta a tévedéseimet a vétkeimet
mindig tévedtem mindig vétettem
folyamatosan szinte naponta szóvá tett legnagyobb bűnöm
az volt hogy a házimunka nem érdekel
hogy nem segédkezem a konyhában a háztartásban
holott a barátjuk lánya aki ennek folytán
kényszerbarátnőm volt és mellesleg osztálytársam is
már sütött főzött mosott vasalt takarított
milyen jó ha valakinek ilyen gyereke van
mondta gyakran apa
bár anya csak vasárnaponként főzött
akkoriban még nem voltak szabad szombatok
hétköznapokon amikor dolgozott mama várt bennünket haza
kész ebéddel a megterített asztalon
a kenyeret és az újságot pedig én hordtam
minden reggel mentem a pékhez
visszafelé jövet pedig magyar szót vettem a trafikban
hogy apa délelőtt elolvashassa

most anya hallgat saját csendjében ül
magába hullva talán az nsu-ban
az évek során halványulnak
az álomban pedig átrajzolódnak a képek
már rég nem vezetett
a fićo volt az első és utolsó jármű
amelynek a kormánya mögé beült
bekapcsoltam a fényszórókat és nyomtam a gázt
nélkülem nem találtuk volna meg apát

(Híd, 2024. évi évkönyv, 20.)