A város ostromáról

A ngaszánok folyamatosan támadtak

Az élelem egyre fogyott

A falakon egyre nagyobb rések keletkeztek

A réseket egyre kevésbé tudták helyreállítani a rövid tűzszünetek alkalmával

A sámánok egyre többet imádkoztak

Sátraikból folyamatos imádkozás hangjai szűrődtek ki

Már szinte minden lánygyermeket feláldoztak

Sokan öngyilkosok lettek

Az ostrom negyvenkettedik napjának reggelén a sámánok házról házra jártak

Minden újszülött nyelvét kivágták

Este a templomban gyűltek össze áldozni az isteneknek

A kéményből és az ablakokon keresztül füst tört az ég felé

Az oltáron ezüstnyelű kések

A sámánok körbe álltak és mély hangon érthetetlen szavakat mormoltak maguk elé

Hangjuk egyre erősebben szólt

A falak remegni kezdtek

A ngaszánok másnap reggel az ostrom folytatására készülődtek

Felderítőik hadarva jelentették hogy a város eltűnt

A seregek vezetői értetlenül meredtek a műholdképekre

A dombra siettek

A város helyén csak egy forgószél tölcsérjét látták

Mozdulatlannak tűnt

Gyereksírás hallatszott

A felhők gyülekezni kezdtek