Két part között

A folyóparton ülünk, és a tengerről mesélsz.

Hogy milyen egy nyaralás, hogy a tenger

lassú, és sehol sem látszik a túlpart. Mindent

elhiszek neked, én még nem láttam a tengert,

és elképzelni is alig tudom. A kezembe adsz

egy kagylót, amit a tengerparton találtál, azt

mondod, benne a tenger, hallgassam meg.

Aztán azt mondod, ússzuk át ezt a folyót,

most a sodrás nem olyan erős, hogy a víz

itt a legszelídebb. Férfiúszásban vagyok a

leggyengébb, de abban úszok, mert te is

abban úszol. Ha most megfulladnék, és

valaki megtalálna, leellenőrizné, hogy élek-e

még. Rám hajtaná a fejét, és hallaná bennem

a folyót, mint én a tengert abban a kagylóban.

Amikor kiértünk a partra, akkor jutott eszembe,

hogy ez a folyó valahol egy tengerbe torkollik.

Biztonsági öv

Persze rögtön az jut eszembe,

hogy sosem kapcsoltuk be a

rádiót, ha együtt utaztunk.

Amíg az autópályán voltunk,

beszélgetni kellett, ott úgysincs

látnivaló. Most, hogy nem vagy

itt, már bekapcsolhatom a rádiót.

Az a szám megy, amelyik a csengő-

hangod volt évekig. Itt nincs mit

néznem. Végigdúdolom a dalt.

Van egy nem fogadott hívásod.

Egy költözésben

Néha eszembe jut, ahogy a bútorokat

cipeljük fel a lépcsőn, szótlanul, csak

a lépcsőfordulókban szuszogunk han-

gosabban. Berendezkedtünk. Minden

a helyére, gondolom. Lehordani a bú-

torokat sokkal nehezebb lesz, bennük

a lakás néhány hónapja, talán évei. Ez

a legcsendesebb környék, ezt írták a hir-

detésben, én pedig szeretném tényleg

elhinni, hogy ez csend, csak azt a mo-

noton zúgást ne hallanám először es-

ténként, aztán reggelenként is, van,

hogy csak délután, de mostanában

egész nap. Mint a kapucsengő, ha be-

engedem, vagy éppen távozik.