szintvonalak

R-nek
„a nap helyén
ziháló szíved”
(Hervay Gizella)

talán

a múló idő teszi

hogy egyre

gyakrabban jut

eszembe a ház

ahol a résnyire nyitott

ajtóknál csendesen

szeretkezünk

és a délelőttök

mikor az amerikai

konyhában várjuk

hogy barna habbal

felfusson a kávé

s gőze elsimuljon

az ablakon

amikor tekintetünk

az asztalnál

megáll közöttünk

mint a víz

*

azt mondják

itt hajnalban köd

bolyong a hegyek között

és fentről nézi

az ismeretlen várost

ahol addig alszom

míg felébreszt

a fény

távoli mozdulásod

pontokká dermed a

monitoron és a

pixelek elmaszatolják

kontúrjaid

tested a távolság

vaktérképe lesz

és én rárajzolom

emlékedet

oldalad izohipszáit

pár gyolcsfehér

növési heget

és utcák lesznek

csuklód erei

szelíd fogsorod

világos zátony

és földhát minden ív

és kikötő gázlángszín

szemed

tereidben

nélküled fekszem

de résnyire

nyitom az ajtókat

hogy magadban

idetalálj