látási viszonyok

„Legyen szemed a szobában gyertya,

pillantásod kanóc,

meggyújtani én

elég vak hadd legyek.”

(Paul Celan)

akkor eszembe jutott

amit mondani

szoktál hogy csak

az olcsó filmeken

érnek kényszeresen

egymás arcához

a szeretők

az izzószál épp kihunyt

és én elengedtem

az arcodat

a homályban

voltak épp csak

sejtettük egymást

légzésünk langyos

mozgása adott a

másikról bizonytalan

jelet

majd elménk

lassan kirajzolta

a formák határait

ami hiányos volt

azt befejeztük belül

meztelen álltunk

a barlangos csendben

cseppköveket formált

a percegő idő

hasfaladra horgolta

a függöny mintáit

egy kültéri lámpa

bátortalan fénye

kulcscsontod medrében

összegyűlt a sűrű

némaság

szemünkben láthatóvá

dermedt a hullámszerű

világ