Parancs!

csak parancsot teljesítettünk.

ha kellett öltünk.

ha kellett a sajátjainkat is.

amikor azt mondták hallgassunk hallgattunk.

nem szóltunk.

utasítottak bennünket hát gyilkoltunk.

ha kellett szerettünk.

ha kellett másokat is.

ha kellett a korábbi ellenségeinket is.

ha kellett ellenálltunk.

minden a szervezésen múlt.

ha azt az utasítást kaptuk lázadtunk.

parancsra tört ki a forradalom.

megmondták melyik zászlókat égessük el.

megmondták melyik házakat raboljuk ki.

megmondták melyik nőket erőszakoljuk meg.

ha arra kértek színházba jártunk.

parancsra kóstolgattuk a borokat.

amikor azt mondták a komolyzenéről vitatkoztunk.

kortárs írók művei felett polemizáltunk.

folyamatosan gyilkoltunk.

mindig másokért.

a hullahegyek fölött áldozatokká váltunk.

elbúcsúztunk

elbúcsúztunk.

köd ereszkedett a városra.

az utcák üresek voltak.

egyedül siettél keresztül a tompa neonfényben.

cipőd hangosan kopogott a korzó kövezetén.

a visszhang kigömbölyítette a magányodat.

összébb húztad magadon a kabátot.

egy kóbor kutya futott keresztül az úttesten.

egy pillanatra megdermedtél.

a kulcscsomót remegő kézzel húztad ki a zsebedből.

hangosan csengett a fém amint megpróbáltad a zárba illeszteni.

sírás fojtogatott.

az egyik lakásban villany gyúlt.

az épület úgy nézett rád mint egy egyszemű óriás.

kinyitottad az ajtót.

a liftben lévő tükör előtt megigazítottad a sminked.

a lakásba érve átölelted az ágyadon lévő plüsskutyát.

elszívtál egy cigit.

megittad a maradék bort.

Ébren

mozdulatlanul aludtál.

a nyugalom betöltötte a szobát.

a félhomályos szobában

félve lestem arcod apró rezdüléseit.

már reggel óta bocsánatot szerettem volna kérni.

egész nap nem találtam a szavakat.

most is csak a sarkok kapták fel a fejüket.

a szekrények tisztelettudóan meghajoltak előttem.

az íróasztalod megígérte megtartja a titkot.

a falon lévő festmény bátorítóan rám kacsintott.

hozzád értem.

bőröd megremegett.

megigazítottam rajtad a pokrócot.

a kulcscsomó rosszallóan megcsörrent.

nem akartam visszanézni

de a sarkok egy pillanatra sorban magukra vonták a tekintetemet.

gyorsan kiléptem.

sálamat a nyakam köré tekertem.

öt percig futottam.

csak ezután hívtam taxit.

Összerakni

a szanaszét szórt részekből próbáltuk újjáépíteni

a széttört elemeket szerettük volna egymáshoz illeszteni

a darabokat összeforrasztani

visszaragasztani a letört sarkokat

de már arra sem voltunk képesek

hogy egymás szemébe nézzünk

ugyanazokat a kiüresedett

mondatokat ismételgettük

már egyikünk sem hitt a szavakban

súlytalanul röpködtek a falak között

a sóhajok még egy ideig jelentettek valamit

mára azok is eltűntek

a szürke ködben

amely a szobánkba költözött

a tengerpartra gondoltam

a nyárra amikor először megláttalak a mólón

a test még vágyik

időnként vérre

legtöbbször egy másik testre

egy gondolatokba burkolózó formába

amely majd lámpást gyújt

és teát főz

a hideg estéken