Halászok és révészek

Halott rovarokat gyűjt a sarki reklámtábla,

kék fénye percenként remegteti meg testüket.

Ha közel hajolsz, látszik a lélek barázdája,

ahogy a szikkadt kitinpáncélon süket

dobot ver a sarki izzó szála.

A halászok neonhálót feszítenek a reklámtábla falán,

és evezőcsapkodással újra

leszaggatják a rovarokat a földre,

míg tracheákat szűkít a bura.

Az éjjelt bérbe kapják,

a napjukat felszámolják napkorongra.

Fizet a reklám, kialszik az izzó.

A napkorongot a rovarok szemére akasztják.

A révész eloldja ködös kötelét a sarkon

Álló reklámtábláról, s ellöki csónakját.

Vérátömleszt

I.

Az eső hosszú halakat húz a kövek közül,

a levélrostból.

A falról leolvad a festék, földbe mar és

esőt kóstol.

Szabad rajban jár át minden rést

a vízpára.

Bőr alá cseppet gyűjt, sarat tapos

a vénákba.

II.

Kartonzajban ázik alám az avar,

és a talpam ráncaiban mállik szét.

Mint gyenge hanghullám verdesi dobhártyám a szél,

és a vérembe sárga temperát kavar.

Vérátömleszt. Lassulnak a rögös erek,

ahogy a festett vérem lefedi az izmot.

Megáll minden, ami eddig ringott.

Ilyen lehet, ha hazaérek.

Egyenletes forgással

Azt mondtad, anyajegy, csak higgyem el.

A mosógépbe raktad a kezed – aputól egy lila folt.

Amikor elestünk a sárga biciklimmel,

A sebeidnek öblítőszaga volt.

Aztán maradtunk, mint az öreg Gorenje.

Forgatta dobját a hószín mosógép.

Megnéztem, a kezed vele ritmusban remeg-e,

Mosta, mosta a család szennyesét.

Már fázott a talpam a hideg csempén,

A kádszéléről le sem ért még az apró lábad.

A mosógép zúgása utalt rá gyengén,

Hogy ne aggódjunk, itt lesz anyu nemsokára.

Kézmosás előtt

Felcsap a gőz, kevered a zacskós levest.

Már mindkét szemhéjadon páracsillár van.

Lehajtom a fejem, a tekinteted engem keres.

Mint egy jó anya, forogsz a konyhában.

Az öngyújtó kövét végighúzom az abroszon,

Az asztal sarkától a legtávolabbi ráncig.

Vacsora után a párnahuzatod markolom.

Tudom, hogy nem látod. A zsír csak fényben látszik.

Azt mondod, hagyjam itt a testem. Legyen.

Az otthoni vágódeszkából faragok magamnak bordát.

Mint egy vonalkódot, nézem az ujjbegyem.

Még a tiéd vagyok, vagy csak hasonlítok rád?

Vásárnap

Piac. Nyüzsgés.

Egy ráncos kőasztalon

tejet sír egy öregasszony.