Főoldal | Szerkesztőség | Híd Kör | Híd Könyvtár | Szövegmutatványok | Híd Galéria | Archívum | Elérhetőségünk |
HÍD KÖR
![]() péntek
izzadt volt a homlokod amikor reggel rám néztél. valamit mondtál talán fontosat. félálomban hallottam morogtam valami válaszfélét. amikor később felébredtem már csak néhány gyűrődés voltál a lepedőn. kávét főztem magamnak a cukor elfogyott. csörgött a telefon az üzenetrögzítő megkért hogy mondd el amit akarsz. úgy beszéltél mintha nem is a rögzítőhöz hanem egyenesen hozzám szólnál. lehúztam a vécét és munkába indultam. a ház előtt belerúgtam öt kisebb kőbe egy féltéglába és kiborítottam a szemetest. leintettem a második taxit és elmentem a munkahelyemre. kirúgtak és egész délután a kocsmában voltam. tízkor értem haza a kutya éhes volt szétrágta a párnákat. meghallgattam az üzeneteket egy érkezett tőled. megetettem a kutyát és lefeküdtem.
Tájékozódási futás
a legtöbben fekete péternek szólítottak téged pedig sziverinek futottunk a kivilágítatlan utcán azt hitték valamiféle fennkölt ábrándokat kergetünk pedig valójában alig húsz perce keltünk fel egy kocsmaasztal mellől és mindenféle előzetes egyeztetés nélkül futni kezdtünk miközben erősen szorítottuk egymás kezét
(a nevemet onnan kaptam hogy részegen fekete filccel kereszteket rajzoltam az arcomra te pedig azért lettél sziveri mert állandóan náthás voltál és az orrod mindig taknyos volt)
szóval futottunk már magam sem tudom mióta amikor arról kezdtél beszélni hogy milyen érzés is lenne így futás közben megdugni néhány részeg egyetemista csajt én szemérmesen elfordultam és inkább a fákra figyeltem amelyek mellett elsuhantunk te pedig az arcom elé toltad az arcod és kiöltött nyelvedet kígyóként mozgattad miközben magas hangon nyögést imitáltál én pedig csak az útra koncentráltam hogy nehogy elessünk hisz épp egy meredek lejtőn futottunk lépteink természetellenesen hosszúra nyúltak és kedvem lett volna öklömmel a pofádba vágni vagy egy utcakővel szétverni a fejed de inkább még nagyobb sebességre kapcsoltam kikerültelek és húztalak magam után és napok óta lejtőn lefelé rohantunk amikor azt vettem észre hogy a lejtő egyre enyhébb és egyre nehezebb a tempót tartanunk és rájöttem hogy ez már a telecskai-dombok vége innen már csak a sima semmi terül el és a dunáig még fákkal sem fogunk találkozni
Üzenet
volt ez a két falu zöldhegy és magashegy körülvéve végtelen fenyvesekkel
rossz nyelvek szerint itt megállt az idő na nem úgy itt is laptoppal tablettel okostelefonnal járkál mindenki az idő csak az emberekben állt meg mert a legutóbbi meg nem mondom mely párthoz tartozó polgármester úgy döntött eddig s ne tovább azóta a toronyóra sem jár senki sem tudja hány óra van vagy azt hogy melyik hónapban is járunk reggel szulejmán délután sila este éjjel-nappal budapest télen kivirágzik a karácsonyfa tavasszal az a néhány satnya meggy és ringló nyáron learatják a rozst ősszel pedig mindenki elmegy a tescóba az értelmiség schubertet hallgat és coelho fölött maszturbál
a két falu határán pattanásig feszült idegekkel felsorakoznak a seregek de nem történik semmi kezet szorítanak és hazamennek havat lapátolni majd minden kezdődik elölről a papokat megtáncoltatják és várják az esőt
a származásukat titkolják mítoszok keringenek a hős elődökről valójában itt is mindenki csángó és őseik valahonnan a hegyeken túlról rohantak ide csak szégyellik még saját maguk előtt is így hát mást mesélnek a turistáknak akik népviseletben szaladnak végig a főutcákon
negyvennyolcban igaz hazafiakként halomba hordták a német fejeket másnap egy másik halomba odahordták a németek aranyát majd mindenki elfutott negyvenötben újabb halmok német fejekből és aranyból majd futás stb.
a turisták özönlenek néhány száz márkáért botokkal ütik őket és miután megkapták a kívánt adagjukat elégedetten távoznak a községből
jövőre újabb vendégek újabb felújítás újabb fesztivál
kedves barátaim a cékla levele térden fölül ér ideje szüretelni
(persze könnyen beszélek innen a síkságból) |
Híd © Minden jog fenntartva. |