Főoldal | Szerkesztőség | Híd Kör | Híd Könyvtár | Szövegmutatványok | Híd Galéria | Archívum | Elérhetőségünk |
HÍD KÖR
![]() Maja Solar piac elmész a piacra és kérsz fél kilót ő meg már méri is neked a 20 dekával többet és kérdezi, hogy mehet-e akkor, amikor már az egészet elcsomagolta a mérleg mindig a gyümölcshalom mögé van rejtve, hogy ne lásd a számokat és még egy almát nyom a kezedbe és azt mondja „ez a tiéd, szééépségem” és úgy tűnik, még jól is jártál de amikor hazaérsz, rádöbbensz hogy a négyszeresét fizetted
és akkor te vagy a bűnös mert mindig elfogadod az almát a kígyótól
anti.hermeneutikus úszás a textus spektákulumában felejtsd el a termeszek vonulását a költészetnek érthetőnek kell lennie úgy írj hogy mindenki megértsen írjál baszkódva hétköznapi vagy stilizált nyelven elmélet kritika feminizmus marxizmus borzalmas konstrukciók nehéz nehézkes csúf ez költészetnek senki nem érti ezt a költészet nem gondolkodik a költészet ostoba
áttetsző medúzák úszása a textusnak áttetszőnek kell lennie birtokolni a kulcsot amivel mindenki kizárhatja ami alant van a dinnye mélyén mindenkinek meg kell értenie éreznie jó vagy rossz ízű
úszás a textus tengerében az obskúrus sziklák odalenn cápákra hasonlítanak félek nehogy leharapják a lábam nehéz nehézkes csúf ez költészetnek a parataxis elmerül a képernyőbe kapjátok be ez nem megérteni való
épületek közötti állóképek sárga bútordarabokkal beköltöztünk a vár alá az óváros gödrébe a hódok tavára ott éltünk néhány sárga éven át rágtuk a papírt összetörtünk hat tányért és még több narrációt macskák jöttek s mentek, csak a Macska nevezetű macskánk maradt meg s aludt a lábunkon mert felhizlaltuk és simogatnivalóvá szelídítettük
minden formalista nő olyan formát lát ebben, mely több mint forma
én jelena anÄ?elovskát látom amint kanapét cipel a hátán úgy megy be a közeli épületbe elmegyek a kaszárnyába a házikóba melynek nincs egyetlen saját szobája sem tömegszagot áraszt a tányérokból zajos cikcakk hangok meredeznek minden hang először forte majd fortissimo majd egymást túllicitálva egyre erősebb és erősebb huszonhat órán át tart az előadás melyben próját esznek majd újra
j. és én is az írást tanulmányozzuk ő elmegy a napos rakpartra és nézi a mezítlábas embereket a felhős part- oldalon én a külvárosból integetek neki
elhagyatott ház a központban megszállták a szellemek kulcscsomókkal jönnek-mennek egyszer elvitték a gitárerősítőnket is és beszartak a végtelen ürességbe nem húzták le a vizet kiugrottak az ablakon rózsák nőttek a ház körül és várták a kotrógépet mely bármely pillanatban megérkezhetett mindent simogatnivaló felületté szelídíteni arra gondoltam vajon hol a szürke Macska macska talált-e barátnőket a vár alatt? találkozott-e jelena macskájával csütörtök délután?
később olyan kicsi lett a lakás mint egy kölesszem nagy kék pilates-labdával a közepén és szemöldökcsipesszel a kezemben a szemöldökcsipesz a legtürelmesebb barátnő majd megint ház és a külváros nedvességtől megfeketedett falak ablak melyre soha nem tűz napsugár fagyiszínűre meszeltük a szobát és megköszöntük a főbérlőknek hogy érett formákat szedtek nekünk a kertből megettünk még néhány millió betűt hagytuk a szerelmet kicsírázni
költözünk a 68-as lakásba darwin galambjai üdvözölnek bennünket vili jobban szereti a szomszédokat a rokonoknál a lakásnak több utcája is van a kacagó galamb még kicsi és nem tud repülni a mérnök galamb hordja neki az ételt alig várom hogy megmutassam jelenának a virginia woolf utcát az új lakásban ahol formák nőnek nőnek a kisgalamb szárnyai nő a köleskása a ringlin fotel nő ki a falból hangosan kacag a roló
integetek jelena barátnőmnek, huszonhat épületen és hétszázhatvankét ablakon át integetek neki a ringlin áll az odaégett köleskása nicsak, nő a Macska macska is (valahol a sárga geográfiában) még több betű nő ki a falból termékeny hely ez képernyők néznek ránk mindenhonnan a dialektikus galamb átrepül a nomád tájon és látja jelenát ahogyan útra készülődik |
Híd © Minden jog fenntartva. |