Dušan PRŽULJ 
(OROVEC Krisztina fordítása)

Nem hervad a vágyam

Hídnak lenni

egy egyszerű útnak

a túlsó partra

vártalak

hogy a nyelvemmel

fogaid csiszoljam

nem voltál képes

idehúzni

mindennél édesebb

feneked

fontosabbak

a drámák

Don Quijote fontosabb

nálam

szenvedélyeket átvinni

az egyikről

a másik partra

pedig én

taníthattalak volna

szenvedélyességre

harapásnyomokat

hagyni

édes húsodban

enni téged

mint egy

Havanna-tortát

kényeztetni

kedved szerint

de te nem

jöttél el

így hát

majd máskor

háglak meg

Új költészet

Megteremtettük

a középpont nélküli költészetet

Drum and bass,
jazz-improvizációk

a birtokolhatatlan

szöveget

a mindenkitől

független

szöveget

együtt örülünk

és ön-elégülten

élvezkedünk

mert decentráltak

vagyunk

mint egy maréknyi

pingponglabda

mikor ide-oda

röpköd bolondul

az asztalokon

a pingpong-

költészet

kiránt az ego-tripből

mindenkit

aki hagyja

kibontakozni

konzerválódott

ihletét

új

viszonyban

új

szöveg a szövegről

amely nem hagyja magát

megírni

ebben hajigáljuk

egymást

és kievickélünk belőle

különleges csábításokra

eltévedünk

egymásban

és magunkra találunk

egymásban

ihleteinkből

születik

ihletünk

A lényeg

Feuerbach

akadályokba ütközik

nem tudom

visszafojtani lélegzetem

mely ezer darabra

szakadt

a feltörő

hahotában

egoizmus a vérem

és mikor

szükségem van rá

mint lelkem

megmentőjére

a forró folyadék

zubogni kezd

bennem

a könyv

poros lapjain

finom kis szikrákban

kiszenved az Isten