A Horgosi Mozaik című rendszeresen megjelenő, néhány oldalas falulapban megjelent Herédi Károly interjúja Pesti Emma fiatal képzőművésszel. Pesti Emma a Híd 2014. júliusi, a Fiatal alkotók számában közölte képeit (http://www.hid.rs/archivum.php?page=1484), majd röviddel ezt követően a sziváci Szenteleky Napok rendezvényen Városok odakint, városok idebent címmel kiállítása nyílott. A Szenteleky Napokra szóló meghívó mellékletén a következőket olvashattuk: „Városok odakint, városok idebent – Pesti Emma 1990. május 25-én született Szabadkán. Itt végezte középiskolai tanulmányait, majd a szegedi Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Rajz–Művészettörténet Tanszékének festő szakirányán diplomázott képi ábrázolás szakon. Festészetére nagy hatással van az absztrakt expresszionizmus, gesztusfestészet és konstruktivizmus irányzata, s olyan művészek, mint Franz Kline, Mark Rothko, Lázár Pál. Bevallása szerint saját környezete inspirálja leginkább. Képei erősen látványalapú absztrakt kompozíciók, melyeket expresszív gesztusokból, színfoltokból épít fel – legyen szó valós tájról, városképről, utcarészletről, utazásai során berögzült látványokról, vagy akár az említettek keverékéből létrejött képzeletbeli helyekről.”

Íme az interjú:

Rövid beszélgetés a fiatal képzőművész Pesti Emmával, akire méltán lehetünk büszkék mi, horgosiak is.

Ha néhány szóval kellene bemutatnod magadat, melyek lennének ezek a szavak?

Vonatkozzon azokra a dolgokra ez a pár szó, melyeket fontosnak tartok életben tartani magamban: optimizmus, mosoly, látni (nem csak nézni), odafigyelés, zene, pillanat.

Hogyan indultál a képzőművészet felé? Ki fedezte fel benned a tehetséget?

Elsősorban a szüleimnek köszönhetem, hogy ezen a pályán indultam, és maradhattam is - ők látták meg bennem a kis tehetséget, de ami a legfontosabb, hogy mindig mindenben támogattak, és mellettem álltak, állnak a mai napig is, nővéremmel és nagyszüleimmel (a horgosi Dobó Milicával és Dobó Kálmánnal) együtt. A családi támogatás mellett sokat köszönhetek Boros György grafikusnak, akihez 7-8 éves koromban kezdtem járni rajzszakkörre madárkák tollait színezni, és kislányok szoknyáját telerajzolni apró mintákkal. Nála szerettem meg igazán rajzolni. Ezután középiskolában elkezdtek komolyabbra fordulni a dolgok, Suhajda Zita festőművész volt az, aki nagy hatással volt rám, bíztatott, hogy ezen a pályán kell maradnom.

Milyen témához nyúlsz legszívesebben? Mi inspirál?

A táj az, ami legközelebb áll hozzám mint téma. Tájképek, városképek, utcarészletek, egy-egy helyszín, ami nagy benyomást tett rám valahol, valamikor, vagy éppen olyan színhelyek, melyeket nap mint nap látok, és amelyek feltűnés nélkül ivódtak be a tudatalattimba. Nagy inspiráció számomra a természet sok színével, horizontjaival.

Milyen technikákkal dolgozol leggyakrabban?

Temperával és plextollal dolgozom (ritkábban tojástemperát keverek lenolajból és damárlakkból), így sajátságos, testreszabott akrilfesték jön létre. Azért használom ezt a módszert, mert a temperát ajánlatos vízhatlanná tenni, viszont nem szeretem a bolti akrilfestékeket. Olajfestéket nem használok, a festésmódomhoz (lazúros, gyors, expresszív) talán nem is lenne a legalkalmasabb...De mindenképp szeretném kipróbálni magam egyszer majd ebben a technikában is.

Eddig karriered során mit emelnél ki legszívesebben. Mire vagy legbüszkébb?

Nagyon sok szép pillanatot köszönhetek annak, hogy festek: csodás élmény volt mindkét önálló tárlatom, számos csoportos kiállításon vehettem részt értékes művészek és barátok társaságában, nemrégiben pedig megjelenhettek munkáim a Híd folyóiratban. Jól esnek a pozitív visszajelzések az interneten közzétett munkáimról (úgy ismerőstől, mint ismeretlentől), ennek köszönhetően eladnom is sikerül időnként a festményeimet. De talán akkor vagyok a legbüszkébb, amikor szüleim felteszik egy képemet a nappali falára - üres hely már nincs is, csak cserélgetni lehet.

Ká (HERÉDI Károly)
Forrás: Horgosi MOZAIK, 2014. október