Az Aaron Blumm művésznéven publikáló vajdasági költő vehette át idén az 1992-ben alapított, szintén vajdasági művészről elnevezett elismerést.

A szombati díjátadót Veszprémben, a Dubniczay-palotában tartották, amely esemény fontos pillanat volt a Sziveri-utóéletben. A költő nevét viselő társaság elnöke, Reményi József Tamás elmondta: éppen 20 éve adták át az első díjat Babits Imrének, majd kiemelte a díj odaítélésének egyik fő szempontját.

– A baráti, szakmai alapokra épülő Sziveri Társaság 1991-es alapítása óta jelentősen kibővült. A Sziveri-díjat azok számára ítélik oda, akik olyan költői tevékenységet mutatnak, mely felfedezésszámba megy, vagyis az illető még nincs benne az irodalmi köztudatban – fogalmazott az elnök.

Mielőtt sor került volna az oklevél átadására, az aznap délután alapított Sziveri-intézet első dokumentumát, egy eredeti Sziveri-kéziratot vehetett át dr. Horváth Géza, a Pannon Egyetem Modern Filológiai és Társadalomtudományi Karának dékánja.

Ezt követően elérkezett az est fénypontja, mikor kihirdették, hogy idén a díjat így Virág Gábor, azaz Aaron Blumm részére ítélték oda, aki megtiszteltetésnek nevezte az elismerést, hozzátéve, hogy Sziveri János életműve több szempontból is követendő példa volt számára.

Zárásul Ladányi István egyetemi docens méltatta az idei Sziveri-díjas költőt. Elmondta, Virág Gáborra sajátos emberi többlet jellemző, mely szükséges volt a díj elnyeréséhez. Nála ez a másokat érvényesülni engedő, tevékeny jelenlét formájában öltött testet.

Sziveri János a 20. század második felének tragikus és némileg jelképes sorsú költője. 1954. március 25-én született a vajdasági Muzslyán, és 1990. február 1-jén halt meg Budapesten. 36 évet élt, ebből az utolsó hetet először a hatalommal, majd halálos betegségével küzdve.

A neoavantgárd jegyében kísérletező, egyéni nyelvi és kifejezésbeli utakat kereső költőként indult, és a vajdasági (jugoszláviai) irodalmi közegben igen gyorsan befutott, könyveit kiadták, verseit jól fogadta a kritika. Sziveri azonban már akkor kizárólag egyetemes magyar irodalomban gondolkodott, fölvette a kapcsolatot magyarországi, romániai, felvidéki, illetve bárhol élő magyar írótársaival, és miután 1980-tól az újvidéki Új Symposion folyóirat főszerkesztője lett, az egyetemes magyar irodalom rendkívül izgalmas, nyitott és nem utolsósorban provokatív fórumává teszi a folyóiratot. Ez lett a veszte. A neoavantgárd és egyéb költői kísérleteket ízléstől függően megtűrték, néha pedig kifejezetten kedvelték a korabeli kultúrpolitikusok. Amikor azonban Sziveriék a szabad közéleti beszéd terepévé is tették az általuk szerkesztett fórumot, megtámadva-kinevetve a korabeli hatalmasságokat, akkor (1983-ban) szétkergették a folyóirat szerkesztőségét, és lehetetlenné tették meghatározó íróinak személyes egzisztenciáját is. Ugyanez történt egyébként a budapesti szerkesztésű Mozgó Világgal, és hasonló üldöztetések jellemezték a kolozsvári szerkesztésű román-magyar-német nyelvű Echinox folyóirat körét is.

Sziveri az 1983 utáni években "belső száműzetésbe" vonulva, majd Magyarországra áttelepülve rendkívül izgalmas, groteszk, minimalista politikai lírát hoz létre, illetve a betegséggel és a halállal való szembenézést is költői tárggyá teszi

Forrás: Ladányi István

Balassa Gergő
Forrás: http://www.vehir.hu/cikk/2012-03-25/virag_gabor_a_sziveridijas.html