Hosszú ideje tátongó űrt kíván betölteni a Híd-könyvtár legújabb darabja, a Rituális labdajátékok című antológia, 1934-ben alapított folyóiratunk ugyanis igényes válogatást adott közre rendszeres publikálói prózáiból és verseiből. A tizenkét szerző között a több kötettel rendelkező alkotók és a fiatalokat tömörítő „dinamikus formáció”, a Híd Kör tagjai is helyet kaptak: a legöregebb közülük 1967-ben, a legifjabb pedig 1987-ben született. Ebből is érezhető: a szerkesztőnek, Faragó Kornéliának nem a nemzedékalakítás volt a szándéka ezzel a kiadvánnyal, sokkal inkább a vajdasági magyar irodalom újabb, meglehetősen szerteágazó tendenciáinak bemutatása. Ennek a sokrétű keresztmetszetnek az elolvasásával az itteni literatúra berkeiben járatlan érdeklődő is képet kaphat a kortárs irodalmi vonulatokról. Miként a könyv egyik recenzense, Szabó Szilvia az utószóban kifejti, ez egy „ jelenségértékű kötet, amely sokban tükrözi a kortárs vajdasági irodalom poétikai arculatát: az erőteljes saját jellemzőkön túl a Symposion-tradíció asszimilálása, illetve a Symposion-irodalomhoz való intertextuális viszonyulás és a kortárs (magyar és nem magyar) irodalmi hatások együttesen alakítják e szövegvilágokat, s együttesen eredményezik, hogy e textusok a » nyakig a posztban feszt « (Barlog Károly egyik Híd -publikációjának címét kölcsönözve) kifejezéssel jellemezhetők”.
A gyűjtemény csapatjáték eredménye, s mint ahogy Az égitestek mágikus irányítása című „szabálykönyvben” is olvasható, „véresen komolyan veendő. A tétek általában emberfejek”. A művészet sem éri be kevesebbel: a szépirodalmi szövegek szerző és befogadó közötti szertartásos ludusai, a magasba találás igényével bemutatott „emberáldozatok” egy életre-halálra menő játék állomásai. Terék Anna, aki következő verseskötetének darabjaival jelentkezik az antológiában, így jellemezte ennek a közösen játszott játéknak a folyamatát: – Az antológiában való megjelenés jó dolog, jó móka mondhatnám. Mint egy irodalmi teadélután, csak itt a szövegek teáznak/kávéznak/söröznek együtt a szerzők helyett. Érdekes végighallgatni, amint mindenki felolvassa a saját szövegét, és megfigyelni, mekkora csapongások vannak itt témában, hangulatban, stílusban, gondolatban. Ez olyan, mint egy jó vita, mint egy jó trailer. Az antológia kicsit olyan is, mint egy kötet-ízelítő: mindenki munkájába belekóstolhat az ember. Belenézhet, beleolvashat. Aztán várhatja a kedves szövegek folytatását, könyvben való megjelenését.
Ilyen izgalmas kötet-előzetesek voltak a számomra Sirbik Attila St. Euphemia című, készülő kihagyásos regényének részletei, melyek a gyermekkor világába, a kilencvenes évek szabadkai tereibe vezetik az olvasót. Megjelenés előtt állnak még ifj. Virág Gábor, vagyis Aaron Blumm Biciklizéseink Török Zolival című, Sinkovics Ede rajzaival kísért, az álmok és vágyak összefonódásáról, az identitás-leképzés módozatairól szóló „körei”, melyeket először internetes bejegyzések formájában olvastam. Úgyszintén egy blogon kísértem figyelemmel Barlog Károly önazonosság-problémákkal küzdő hősének, Kovács Istenkének a teremtés-történeteit, melyek az antológiában hasonlóan szépen kivitelezett formában, Halmos Zsuzsanna illusztrációival kiegészülve jelentek meg. Noha Jódal Kálmán képiséget és montázstechnikát érvényesítő (v)ideográfiái Szirmai-díjjal jutalmazott Agressiva című novelláskötetében is megtalálhatóak, különös színfoltját képezik a Rituális labdajátékoknak. A gyűjtemény női szerzői, Bencsik Orsolya és Terék Anna feminin nézőpontot érvényesítő szövegei teljesen eltérő módon értelmezik az azonosságtudatot: míg az előbbi a családi legendáriumból, addig az utóbbi a testiség és az utazás élményeiből táplálkozik. Az úton levés által megtapasztalt „idegenként látás”, az otthon fogalmának problematikussága hatja át Szerbhorváth György önértelmező norvégiai és hollandiai útinaplóját. Pressburger Csaba-Saul traktátusai az iróniát radikalizálva, Mirnics Gyula írásai mesterkélt naivitást mutatva, Danyi Zoltán textusai pedig művi túlfinomultsággal közelítik meg a hétköznapi eseményeket. Kiss Tamás rövidprózáiban érezhető az aktualizálásra való törekvés, Benedek Miklós versei pedig a letisztultság fogalmával írhatók körül.
A sokféleség ellenére azonban mégis megfigyelhetőek közös vonások ezekben a nagyon is különböző alkotásokban: az önéletrajziság, a történetelvűség térnyerése, a nyelvjátékok jelenléte és az identitásképzés alakzatainak fontossága. Ha ezek mentén nem is szerveződik meg egy újabb „nagy generáció”, jó néhány szerző kitűnhet általuk. A rituális labdajátékok tehát elkezdődtek.

Berényi Emőke írása
Forrás: http://www.magyarszo.com/fex.page:2011-03-10_Kotet-elozetesek_gyujtemenye.settoxhtml