Torzó* ** ***

G. I.-nak és más versbarátoknak

Hódolat T. D.-nek

„Senki nálam nem lelkesebb híve annak, hogy csak olyan alkotásokat fejezzünk be, melyeknek hasznát, értelmét, kellemét világosan látjuk, hogy úgy mondjam, az utolsó öltésig vagy kapavágásig, s hogy akár az utolsó előttinél is sajnálkozás nélkül azonnal hagyjunk fel az egésszel, ha elvesztettük beléje vetett hitünket.”

D. T.

1.

...........................................................

...........................................................

...........................................................

...........................................................

2.

Nem látom értelmét az első öltésnek sem;

a versírást már csak távolról s nem

minden érzékszervemmel szeretem, mert

...............................................................

3.

Eljő érted, eljő a költészet,

s te hiába hessegeted: hess-hess!

– mért vágynál arra, hogy nőíró lehess? –,

..............................................................

4.

A közönség  követeli a verseim.

Csakhogy – engedelmet – kifakadt a költői vénám.

Vagy csak gyenge szél fú fantáziám vizein,

.............................................................

5.

S már nem is akarsz holdas éjjeken

poétikus leány lenni. Mérsékelt tehetséged

s igen pirinyó tudásodnak csak voltja van, de

....................................................................