Főoldal | Szerkesztőség | Híd Kör | Híd Könyvtár | Szövegmutatványok | Híd Galéria | Archívum | Elérhetőségünk |
HÍD KÖR
![]() Hannelore 2
* Álmomban anyám kezébe adom az összes idegcsillapítóját, hogy mindet vegye be, egy egész dobozzal nyeljen le belőlük.
Álmomban reszket a keze, és én biztatom. * Fél szemmel mindig azt követem, merre lépked a szobában, mit tettem rossz helyre, mivel bosszantom majd föl megint, hogy két órán keresztül sírjon. Keserítem az életét. Pedig ő megtenne értem mindent, meghalna, ha azzal engem megmenthetne.
Egy férfi álmában tusolok.
Körülöttem gőz és még két nő. Nézem, hogy olvad a lefolyó szélénél a szappan. Fázok. A két nő megint túl közel jön.
A reggelek úgy kúsznak be az ablakon, mint az orromba anyám cigarettafüstje. Reggelente az ágyam melletti fotelba ül, s fütyülve fújja az ágy irányába a füstöt. Anyám fújására ébredek.
Dühösen szívja tüdeje mélyére a füstöt. Mintha látta volna, míg aludtam, azt a két lányt körülöttem. Ahogy ébredek, még felettem lebegnek. A homlokomra lóg a plafonról a karjuk.
Újrakezdődnek a reggelek. Üres tenyerekkel állok a konyhakövön, süti az arcomat a nap, ahogy visszatükröződik az ablak alatt álló autó üvegéről.
Nem tudom, melyik kezemmel nyúljak a kanál, és melyikkel a bögre után.
Mintha kettéhasadna a nap, az ég egyik felébe kapaszkodik az este, a másik felét már harapja a hajnal. Várom, hátha anyám megcsúszik a konyha kövén, elvágódik, kettétöri a csontjait a konyha, hátha csillogni fog mindenfelé a kezéből kieső pohár, hátha táncolni fog a szilánkok közt a fény.
Álmomban magunkra gyújtom a házat. A házat, amiben anyám alszik, hogy legyen már vége. Várakozok. Nem tudom lehunyni egyik szememet sem.
Eddig minden városban, minden lakásban és ágyban féltem, hogy ébredés után már nem leszek ugyanaz, mint aki lefeküdt aludni. |
Híd © Minden jog fenntartva. |