Hannelore 2
Részletek

*

Álmomban

anyám kezébe adom

az összes idegcsillapítóját,

hogy mindet vegye be,

egy egész dobozzal

nyeljen le belőlük.

Álmomban

reszket a keze,

és én biztatom.

*

Fél szemmel mindig

azt követem,

merre lépked a szobában,

mit tettem rossz helyre,

mivel bosszantom majd

föl megint,

hogy két órán keresztül

sírjon.

Keserítem az életét.

Pedig ő megtenne

értem mindent,

meghalna,

ha azzal engem

megmenthetne.

*

Egy férfi álmában tusolok.

Körülöttem gőz

és még két nő.

Nézem, hogy olvad

a lefolyó szélénél

a szappan.

Fázok. A két nő

megint túl közel jön.

*

A reggelek úgy

kúsznak be az ablakon,

mint az orromba

anyám cigarettafüstje.

Reggelente

az ágyam melletti

fotelba ül,

s fütyülve fújja

az ágy irányába

a füstöt.

Anyám fújására

ébredek.

Dühösen szívja

tüdeje mélyére

a füstöt.

Mintha látta volna,

míg aludtam,

azt a két lányt körülöttem.

Ahogy ébredek, még

felettem lebegnek.

A homlokomra lóg

a plafonról

a karjuk.

*

Újrakezdődnek a reggelek.

Üres tenyerekkel

állok a konyhakövön,

süti az arcomat a nap,

ahogy visszatükröződik

az ablak alatt álló

autó üvegéről.

Nem tudom,

melyik kezemmel

nyúljak a kanál,

és melyikkel

a bögre után.

*

Mintha kettéhasadna

a nap, az ég

egyik felébe

kapaszkodik az este,

a másik felét már

harapja a hajnal.

Várom, hátha anyám

megcsúszik a konyha kövén,

elvágódik, kettétöri

a csontjait a konyha,

hátha csillogni fog mindenfelé

a kezéből kieső pohár,

hátha táncolni fog

a szilánkok közt a fény.

*

Álmomban

magunkra gyújtom a házat.

A házat,

amiben anyám alszik,

hogy legyen már vége.

Várakozok.

Nem tudom

lehunyni egyik

szememet sem.

*

Eddig minden városban,

minden lakásban és ágyban

féltem, hogy ébredés után

már nem leszek ugyanaz,

mint aki lefeküdt aludni.