Az elmúlás világa
Szőcs Petra: Kétvízköz. Magvető, Budapest, 2013

Szőcs Petra Kétvízköz című verseskötete elsősorban egy, a lírai énhez közel álló személy elvesztésével és az elmúlással foglalkozik. A Tata a kulcsszereplő, az egyetlen stabil és biztos pont. A kötetben található szubjektumok zöme csupán jelentéktelen mellékszereplőként határozható meg, méghozzá egy olyan térben, amelynek talán a legfontosabb dimenziója, a földrajzi jelölő fogalma kérdőjeleződik meg – Kétvízköz mint városrész csupán egy vékony réteg számára bír értelemmel. A kötetcím önmagában találó, hiszen nemcsak a városrészre s egyben annak megváltozott jelentéstartalmára utal, hanem az ingázást, a kétlakiság viszonyrendszerét is az értelmezés középpontjába állítja. A kötet poétikai sajátossága, hogy noha a cím kiemeli a térbeli konstellációt, azt a művek sem hozzák közelebb az olvasóhoz, mivel a versekből nem ismerjük meg a környéket, és gyakorlatilag bárhol játszódhatnának az események, bárki lehetne a cselekvő egyén. A szereplők közül mégis kiemelkedik néhány alak a Tatán kívül. Közülük legérdekesebb Roró, aki olykor férfi, olykor pedig nőként tűnik fel a versekben.

Szőcs Petra előszeretettel nyúl visszatérő motívumokhoz – ilyenek például a dán púder, amit a kötet elején a Ceremónia című versben az anya használ, később pedig lánya („Azt mondom, mindent tőled tanultam, / kedvesen magamra kenem dán púderedet, / és a gyászmenetben jót röhögök az egészen”). A képek olykor homályosak, sejtetőek, álomszerűek, csapongóak, modellálva ezzel magát az emlékezés folyamatát. A kötetben érdekes a helyettesíthetőség és felcserélhetőség megjelenése: „Először te játszottad el Tatát”, olvasható a versben, amelyben a lírai én az elhunyt helyére keres valakit, aki képes úgy viselkedni, ahogy a szeretett egyén tette. Olyan dolgok után kutat környezetében, ami a Tatának fontos volt, vagy éppen rá emlékezteti, például a rossz Áprily-vers, egy tincs a hajából, vagy éppen a Lada füstje. A tömör, szűkszavú kötetben képet kapunk egy látomásszerű, abszurd világról, amely egy család kisebb-nagyobb tragédiá-it dolgozza (vagy éppen nem dolgozza) fel.