Széttartó naplójátékok
Tallér Edina: Lehetek én is. Kalligram, Pozsony, 2013

Azt mondják, a jó író kézen fogva vezeti, Tallér Edina viszont inkább félrevezeti az olvasóit. A Lehetek én is egy regénybe bújtatott napló. A formai jegyek ellenére azért nevezem mégis naplónak (töredezett próza egyes szám első személyben, fejezetekre bontva, drámai beiktatásokkal), mert ezeket a széttartó darabkákat csak az „én” hangja tartja össze. Nem olyan egyszerű azonban a helyzet, mint gondolnánk, ugyanis az elbeszélő már az első fejezetben felhozza a „jónapló” és a valós napló kettősségét. Azt várnánk, hogy őszintén és szemérmetlenül az igazságot kapjuk, azonban – ha egy ideig be is dőlünk a Húsevőben megjelenő beszélőre feltűnően emlékeztető hangnak – egy idő után rá kell eszmélnünk, hogy az író csak játszik velünk. Az egyik legerőteljesebben kirajzolódó kérdés a könyvben a valóság és a képzelet közötti ellentét. Fogalmazhatnék úgy is: igazság és hazugság ellentéte. Eleinte csak apró jelei bukkannak fel annak, hogy az elbeszélői én hazudik. Tulajdonképpen miért is várnánk igaz történetet, hiszen a regény önmagában fikció. Tallér Edina kiszólásszerűen elrejti ars poeticáját, ami a darabos szerkezetbe simulva már-már észrevétlen marad: „Az írás nem munka, ezt elmondtam már párszor. Játék” (144). Ne lepődjünk meg tehát, ha egyszer csak egy tizenhat éves, tisztán érző jósnőről és a háziállatairól tudunk meg többet. Szót kap még a nikotinfüggő anya is, vagy például egy barátnő anyja, aki a szabadkai piacon vásárol. Továbbá a paneléletre jellemzően a szomszédba is átlátunk, így újabb szereplők kerülnek a képbe. Ezek a karakterek hirtelen jelennek meg a szövegben, jelentőségük és egymáshoz való relációjuk nem igazán világos. Mi tartja mégis össze ezeket a különböző egyéneket? A szerep, amit mindenki magának talál ki; az identitás megalkotása, amelyben nagy segítségükre van a képzelet. Közös a saját maguk alkotta hazugságuk – a szabadságuk és képzeletük börtöne. „Még fiatal vagyok, lehetek én is bármi még...” (83). A szándékos összezavaráshoz hozzájárul még az „intro” és „outro” fejezetek bevezetése, egy idézett blogbejegyzés, részeg SMS-ek és a könyv végi „Track-lista” is, melyekkel sokszor valóban nem tudunk mit kezdeni. Tény, hogy ki vagyunk téve az írónő kénye-kedvének. Ez van, ha Tallér Edina játszik.