Milan ÐORÄ?EVIĆ
(LENKES László fordítása)

Whitman

Walter Whitman költészetét a mi nyelvünkre

Jovan Palavestra, Ivo Andrić, Svetislav Stefanović,

Ivan V. Lalić és mások fordították le, és épp ma olvasom

újra Whitman verseit, amelyeket

Lalić ültetett át, aki az előszóban Bogdan Popovićot

és a „Valt Hvitman i Svibern” című esszéjét említi, honnan az ötlete

1926-ban, tűnődik Lalić, hogy megtámadja Whitman költészetét,

és a „hvitmanosokat”, akik kedvelik „az ő álköltészetének félszabadságát”.

És ugyane könyvben figyelek föl Radomir Reljić festőművész gyönyörű

illusztrációira is.

Na de, mivel ez az enyém, úgy látszik, nem költészet, hanem fölsorolás

és több

halott ember nevét is megemlítettem, akiket ismertem, hozzáteszem:

Whitman versei, amelyeket épp olvasok, életenergiával telítettek

és egy nagy máglyára emlékeztetnek, amelyre hatalmas faágakat

dobálnak,

ezek még nagyobb lángra kapnak és szikrákat lövellnek, valamint arra is emlékeztetnek, ahogyan a hullámok a tengerpartot mossák, illetőleg

az éppen kisült, kemencéből kivett

forró kenyérre, amelyet élvezettel fogyasztok és tejkortyokkal öbligetek.

Élek

Élek, itt vagyok még mindig, az ég alatt,

emberek és mindenféle tárgyak társaságában.

Könyvet olvasok, lélegzem, ételt fogyasztok, beszélek

és száz más dolgot végzek,

például figyelem a rovarokat, a madarakat, a macskákat,

a pázsit virágait és a cseresznyefa vörös gyümölcsét. 

De lehetnék valahol távol és egyszerűen halott,

és mindebből semmi, de semmi nem létezne.

Viszont élek, de öröm-e ez

vagy csak valami enyhe remegés, mocorgás,

mint a rovarok csáp- és fejmozgása,

nem tudom, nem tudom, élek, lélegzem, figyelek.

Az öltözék

A meztelenség, a pőre test az, ami Amazónia

dús erdeiben és Afrika sivatagaiban mozog élénken

vagy pedig napozik és kényesen nyújtózik

a tengerpartokon és az erotikus magazinokban.

Nos, ez a meztelenség felöltözik, és a legkülönfélébb

anyagokból készült ruhákba bújik,

amelyek elnevezéseit rossz emlékezőtehetségem miatt

egy könyvből másolom ide: velúr, selyem,

muszlin, puplin, dzsörzé, szintetikus szövetek,

bársony, brokát, tüll, kartonszövet, vászon és még

nagyon sok hasonló anyag, de tudatlanságom folytán

abba is hagyom a fölsorolást és elmondom még azt, hogy a pőreség

valami olyan öltözék mögé rejtőzik, ami afféle maszkként

vagy kosztümként szolgál, a születésünktől a halálunkig

tartó karneválunk során, mialatt a ruha levetődik

majd felöltődik, kiszakad és megvarródik, színeződik vagy éppen

kimosódik.

A meztelenség pedig hallgat, mint összeszorított fogakkal az ajkak

hallgat és mindenné, majd a végén semmivé,

egy kis csontkupaccá és egy marék szürke hamuvá lesz.