Milan ÐORÄ?EVIĆ
(LENKES László fordította)

Nők

A következőt írja Giovanni Boccaccio a DEKAMERONBAN
...látod, mikor megöregszünk, nem néz ránk
férj, de egy férfi sem, inkább a konyhába zavarnak bennünket,
hogy  a macskákkal társalogjunk, hogy az edényeket és a tálakat
számolgassuk,
majd, ami még ennél is rosszabb, dalba foglalnak bennünket:
„A leányzónak nyalánkság, a szülének kívánság!”
Én pedig, íme, azért ékeltem be a fönti idézetet a versembe,
hogy rámutassak az idősödő nők elleni igazságtalanságra.
Nem, nem arról van szó, hogy szükségem volna az effajta udvarlásra és
hogy hangoztassam, hogy a női méltóság és a női egyenjogúság híve vagyok,
áh, az isten szerelmére! ez legtöbbször csak politika; üres szólam,
amiből vajmi kevés valósul meg a kézzelfogható, látható valóság szintjén.
És ezzel zárom is e száraz versem, és nézem a napfény
visszaverődését a téglakerítésen, majd nézem, hogy a szél miként ringatja
a faleveleket.
És mindezt idős feleségem számítógépe előtt ülve jegyzem le,
igen, itt írok, ennél az asztalnál, mert nekem saját számítógépem még
mindig nincsen.