Siniša TUÄ?IĆ
(LENKES László fordította)

Hadoszlop

Ha tudtam volna, hogy a gépezet megmarja az embert,

Az erdőbe távoztam volna,

És nem néznék nyugat felé,

És nem énekelnék az urbánus hadoszlopban.

A patkányok szalámimaradványokat rágcsálnak a

A szemétben

A hipermarket mögött,

A disznók terjesztik a kórt. 

Hinni-e a társadalomban?

Vagy követni Rousseau-t?

Elképzelni a lányt,

Ahogy a parkban sétál

Austert, Tolkint, Murakamit olvasva...

A nők járnak a könyvtárba,

A férfiak lemondtak mindenről.

Ha a színpad a stage,

Mi mindannyian a színen törjük magunkat

A kirakott behaton köveken,

Az urbanizált parkokban

Még mindig fenntartja magát

A nyugat felé fordult hadoszlop

A férfiak lemondtak mindenről.

A nők rehabilitálják a kánont,

A hadoszlop egyre csak csökken,

A disznók terjesztik a kórt.

Költő a kórházban

Bármelyik költő

Kórházba kerülhetett volna,

Feküdt volna az ágyán,

A fehér ágyneműn,

Az orgonafa ágai alatt,

És figyelte volna a szobát,

Maga körül a megkínzott világegyetemet.

Bármelyik költő

Vihetett volna bármilyen zászlót

Elfáradva, sápadtan.

Bármelyik költő,

Ha a XXI. században élt,

Elolvashatta volna Orwell esszéit,

És megtudhatta volna, hogy Churchill

Egy időben csodálta Mussolinit.

Bármelyik költő

Magára maradhatott volna,

Elhagyta volna a lány,

Akivel csókolózott

Egy hideg februári éjszakán.

Mindegyik versem

Egy megkínzott világegyetem

A költővel a főszerepben

A kórházban, az ágyon...

Ilyen állapotban

Minden út zárva,

Lehetetlen távozni.

Felezd szét

Az asztalon papír,

Hajtsd félbe,

Nyomkodd meg az éleit,

Felezd szét.

Origami.

Készíts egy papírmadarat.

Készíts kisezer madarat abból a kibaszott fehér papírból.

Tedd le őket az asztalra.

Kapcsold be a televíziót,

Csinálj háborús helyzetet.

Foglald el a várost.

Darabold föl a holttesteket.

Lépj be a templomba,

Imádkozz istenhez.

Csoportosítsd az embereket

Lágerekbe,

Verd a taktust,

Indítsd a menetet,

Teremts helyzetet,

Könyökölj az asztalra.

És nyugalommal figyeld a papírmadarakat.

Meghatározatlanság

Minden dolog magán viseli a programszerű

definiálhatóság távlatait, életem

dolgok után való kutatás és definiálás.

A meghatározásokat elhasználtuk,

ki fog most hozzájuk perspektívát

szerkeszteni? Távlatok nincsenek többé,

a definíciók elmenekültek,

menedékjogot kaptak az örök nirvánába.

A tűlevelű erdő

A militáns avantgárdok elhagyják a XX. századot,

Sisakkal a fejükön, magas szárú bakancsban masíroznak,

Miután elfogyasztottak egy hamburgert a McDonald’sban,

Majd túlélték a tomahawk-támadást.

A költők elhagyják a költészetet,

A nyelv dezintegrált,

Újrealizmus dívik,

Az orvosi egyetem amfiteátrumának

Fehér vásznára vetítve.

Hagyjatok pihenni

A tűlevelű erdőben,

A hegyi faházban gyufásdobozt szagolni,

Zaj hallatszik az erdőben,

Túlélték az avantgárdok,

És nem is szöktek messzire.

Semmi sem maradt,

A gyomorban marhahús,

Lerombolt étterem

Mélyén egy kráter.

Nem tudom az erdőből a kiutat,

De vezér szeretnék lenni,

Elválnak az utak a fák között,

S a nyelv dezintegrált,

Az erdőből nincs kiút,

Illetlenség túlélni,

De még illetlenebb

Közönség elé állni.

A katonaság elmasírozott,

A pokol képe elmosódott.

A zajt már nem hallani,

A gyomorban marhahús.

Engedjétek, hogy megpihenjek

A tűlevelű erdőben,

És meggyújtsam a faházat

Egy doboz gyufával.