Benedek Miklós: Mintha emberekb?l állna

Benedek Miklós els? kötetén, a Nem indul hajón az újkomolyság stílusjegyei voltak felismerhet?k. A versek antipoétikussága, szándékolt alulretorizáltsága, nyelvkritikai attit?ddel átitatott költ?ietlensége wittgensteiniánus antimetaforikussággal párosult: nyelvtapasztalatának középpontjában a szó állt, méghozzá az a fajta szó, amelyt?l beszakad az asztal. A Sinkó-díjas költ? második kötetében ez a mániákusan redukcióra törekv? nyelvfelfogás még inkább érvényesül, noha történetmondás iránti igénye szétfeszíti a líra kereteit, s így szövegei prózaversekké transzformálódnak. A Mintha emberekb?l állna egyes ciklusai er?teljes referencialitásuk okán akár a posztháborús nemzedék feln?tté válásának verses regényeként is olvashatóak. A heged?óra közben kapott hír a bombázásokról, a szirénák hangja miatti bénultság, a karácsonyi m?sor f?próbáján a besorozott apjuk miatt síró lányok képe a nyolcvanas években születettek traumatikus alapélményei, privátból kollektívvé lett emlékezetük részei.

A topográfiai utalások továbbra is fontosak a korpuszban, de kevésbé a vajdasági couleur locale frázisai mentén alakulnak, inkább egy kitágított tér, egy sámánok uralta elhagyatott vidék, a Barbaricum tájai elevenednek meg általuk. Benedek Miklós elszigetelt népcsoportokéhoz hasonlatos magánmitológiát hoz létre, mintha-emberekb?l álló imaginárius világot képez meg. Miközben sorozatosan jelennek meg a kötetben Kosztolányi-, József Attila-, Pilinszky-, Domonkos István-, s?t Varró Dániel-allúziók és -parafrázisok, mindvégig jól érzékelhet? a benedeki hang, a szenvtelenség és egyszer?ség tónusa. Mint a Kiköt? cím? versb?l kiderül, Feketicsr?l nemcsak hogy indul hajó, hanem ha lehorgonyoz, árut is lehet róla pakolni. Kinek mi jut, Albert Flórián, kártyaszerelem, nématérkép.

A kötetet Blaskó Árpád illusztrálta.

BERÉNYI Em?ke,
a kötet recenzense

??A második körben hozzád kerülök??
Benedek Miklós, Mintha emberekb?l állna, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2014

Benedek Miklós 2012-ben megjelent Nem indul hajó cím? els? kötetét 2014-ben követte a második, a Mintha emberekb?l állna. A fiatal vajdasági költ?nek ez a két év láthatóan elég volt ahhoz, hogy lírájában jelent?s változásokat tudjon felmutatni. Az els? könyv erejét mutatja, hogy Benedeknek nem kellett t?le pironkodva elfordulnia. Az önkritika azonban, amellyel a szerz? ráérzett azokra a pontokra, melyekben az újragondolás szükséges volt, valamint azokra, amelyek folytathatónak bizonyultak, már a második kötet sikerét garantálta. Benedek Miklósnak aligha volt ez els?dleges írói célja, mégis igazolta azt az Apokrif 2012/nyári számában megjelent, az els? kötetr?l szóló kritikában tett megjegyzésemet, miszerint ?A Nem indul hajót követ? Benedek Miklós-kötetben bizonyára tovább tökéletesedik a tökéletlenség. Ez egy jó els? kötet, lehet rá alapozni.?

El?ször pár szót magáról a könyvr?l, ugyanis a Mintha emberekb?l állna megjelenésében és szerkesztésében is jócskán felülmúlja a Nem indul hajót. A mostani kiadvány tervez?je és illusztrátora a szintén vajdasági grafikus Blaskó Árpád, aki nemcsak izgalmas, röntgenfelvételek variálásával létrehozott kollázsaival van jelen a kötetben, de a borítón és a ciklusokat bevezet? oldalakon felt?nik: egyedi tipográfiát is alkalmazott. Magát a szöveget pedig ezúttal Buzás Márta helyett Brenner János szerkesztette: a Mintha emberekb?l állna valóban kötet benyomását kelti, nem pedig ugyanazon szerz? által megírt versek gy?jteményét, a ciklusok pedig valóban jól felépített egységek.

A Nem indul hajó által bemutatott egyik alapvet? helyzet, illetve téma az otthonmaradás kényszer?sége volt, amit már a cím is kifejezésre juttatott. A Mintha emberekb?l állna verseiben azonban a megszólaló már nem kiszolgáltatottja a körülményeknek, a helyzeteket lehet?ségekként ismeri fel, akként is értelmezi azokat: döntéseket hoz. Személyesebb költészet ez, ugyanakkor nem személyesked?, inkább karakánabb, és ez határozott hangnemet és szükséges szikárságot ad a költeményeknek. A Mintha emberekb?l állna Nem indul hajóhoz méregetése nem pusztán látszólag minden kreativitást nélkülöz? kritikusi mánia, Benedek maga hozza párbeszédbe eddigi kiadványait. Ennek bizonyításául a Kiköt? cím? versb?l idézzek, a második könyvben szerepl? költemény egyik sora így hangzik: ?A hajó ma reggel minden gond nélkül elhagyta a kiköt?t.? (46.) Amivel er?sebb hang a második köteté, az az, hogy bár a hajó már elindult, a hangsúly nem az utazáson, az elhagyáson, hanem továbbra is a maradáson van, ezúttal azonban már egy döntés és nem a tehetetlenség eredményeképpen.

A magyar vajdasági irodalom talán legtöbbet elemzett költeménye Domonkos István Kormányeltörésben cím? m?ve, melyet szerz?je 1971-ben írt Svédországban. Súlyosan leegyszer?sítve azt lehet mondani, Domonkos verse az emigránslétr?l szól az éppen elvesztett nyelven. Az a kiszolgáltatottság jelenik meg a soraiban (talán a legismertebb, sokféle szituációban megfogalmazott ?élet jönni / vágni engem nyakon? sorokban is), mellyel Benedek Miklós legújabb költeményeiben szembehelyezkedik, leghangsúlyosabban a Domonkos-verset újragondoló m?vében, az elnök vezér cím?ben. ?Sokan menni külföldre / kofferban szalonna / két kiló kenyér / én ennek örülni / itthon lenni csend / élet esténként / simogatni engem halántékon.? (43.) Az talán már ebb?l a rövid idézetb?l is kiderül, hogy Benedek költeményének nyelve nem olyan kíméletlenül pontos, mint a Domonkos-versé. Annak azonban, hogy a fiatal költ? is megtartja a f?névi igenevekkel érzékeltetett eltávolodást, annyi jelent?sége mégis csak van, hogy az ? megszólalója otthon kerül közel a nyelvvesztéshez ? abszurdig víve a szituációt azért, mert egyedül marad, ha ? nem is, rajta kívül mindenki távozik. Ezen a ponton kapcsolódik össze Benedek elnök vezér cím? költeményével az ugyancsak a Nématérképekr?l ciklusban szerepl? Exodus: ?Mára csak én maradtam a faluban. / Meg néhány kutya, amely h?ségesen követ / [?] / Az utolsó lakosok, / egy medd? ruszin házaspár, / tavaly októberben hagyták el a falut. / Utána már csak néhány átutazóval találkoztam. / Hívtak, hogy menjek velük, / de maradtam. / És tovább is maradni fogok.? (51.) Ebb?l is látszik, hogy a kötet kompaktsága nemcsak a szerkeszt? munkájának eredménye, de Benedek Miklós maga is szorosra f?zte a kapcsolatot a versek és a ciklusok között is. Mert noha joggal kijelenthet?, hogy a második részben vannak azok a költemények, melyeknek központi témája a tér, az otthonhoz való viszony, épp az idézett elnök vezér cím? darab szerepelhetne akár az els? Napokról és évekr?l ciklusban is, ha szerz?je az eddig vizsgált aspektus helyett például a hagyományhoz való viszony érzékeltetését kívánta volna hangsúlyozni. Csakhogy ? ebben Benedeknek igaza van ? ez a szempont ezzel a verssel kapcsolatban különösebb figyelemirányítás nélkül is el?térbe kerül, ahogy az els? ciklus több darabjában is.

Az els? rész els? írásának címe: Már egy hete ? a Mintha emberekb?l állna több darabjában is megidézi József Attila alakját, és/vagy egy-egy versét (további példa a Hangokkal úszó dinnyék cím? költemény). A már emlegetett Domonkos mellett megidéz?dik még Kosztolányi Dezs? a közhelyessége okán kevéssé sikerült Esti cím? m?ben, olvasható Weöres Sándor 100. születésnapja tiszteletére írt költemény Le printemps címmel, és szerepel a kötetben egy Nádas Péter: Temetés cím? írás is. Ezek a megidézések nem minden esetben jelentenek értelmez?i viszonyt az el?dök által fémjelzett irodalmi hagyományhoz, azokban az esetekben azonban, amikor mégis, akkor Benedek túllép a tisztelettudó, jól nevelt költ?utód szerepén és bátran továbbgondolja a kiválasztott m?veket, másfajta pozíciót jelenítve meg. A Domonkos-vers esetében err?l már volt szó, most a Hangokkal úszó dinnyék cím? költemény a mereng? passzívtól eltér?, cselekv? magatartást tanúsító megszólalóját idézem: ?Egy lépést teszek a folyó közepe felé, / és merít?hálómmal egyenként a partra emelek / minden egyes úszó dinnyét.? (38.) Az is látható, hogy Benedek Miklós egyaránt megidézi a magyarországi és vajdasági magyar irodalmi hagyomány alakjait is, elmosni a határokat e két kategória között azonban nem sikerül. A határ, f?leg a második ciklus darabjaiban, központi képként szerepel. ?a limeseken túl / nem találom a helyem / az érintetlen erd? megriaszt / a hidak nélküli zabolátlan folyók / akadályozzák a továbbhaladást / sehol egy útjelz? tábla / városok sincsenek / csak koszos kis falvak? (33.) ? olvasható a ciklusnyitó Az utazó cím? vers legelején. A kötet azonban nem gondolkodik err?l sematikusan és közhelyesen, a Nárciszokkal körülvett cím? költeményben említett lányokról például már az olvasható, hogy ?átmásznak a kerítéseken, / a zsalugátereket betörik, / és a tükrökön is áthatolnak.? (37.) A könyv közepére helyezett Sár azonban már címében is a vajdasági irodalom egyik mindenkorban legalapvet?bb képét, a port, illetve a sarat idézi meg. Állásfoglalásként is olvasható: ?a mai napig szeretek a sárban fürdeni. / valamikor a sár mindegyik fajtáját szerettem. / kés?bb kitapasztaltam, hogy nyári zápor után, / mikor a t?zforró porra esik az es?, / akkor legkellemesebb a b?römnek, / [?] / az a lényeg, hogy az arcomat is süllyesszem bele, / hisz csak így hat igazán az elmémre. / igazából csupán ezért csinálom, / a testemnek, azt hiszem, nincs rá szüksége.? (51-52.) A Mintha emberekb?l állna több verséb?l is egy id?n kívülálló, kvázi törzsi, ?si világ képe is kibontakozik. A Sár utolsó sorai mellett ezt er?síti az Indiánok cím? költemény, az Arról, hogyan pusztult el a városunk, vagy a kötet végén olvasható Emberek és állatok ciklus több darabja is, például a Sámánok a telepen.

Formák terén Benedek második összeállítása nem kísérletez?, ám sokszín?. A szerz? az els? könyvhöz képest talán még bátrabban kötelez?dik el a rímtelen prózaversek mellett (ez talán már az eddigi idézetekb?l is kiderült), a pársorostól az egészen hosszú szövegekig húzódó skálán. A rímek helyett több esetben is a ritmus az, ami meghatározza a költeményeket, e szempontból kiemelked? a Hétvége cím?. A Mintha emberekb?l állnában egy szöveg szerepel, amely a formát helyezi el?térbe. Ez egy sajátos hangvétel? szonett, mely a legmegcsináltabb verse a kötetnek: szándék(oltság) érz?dik rajta, és ez értelemszer?en nem tesz jót neki. A szonett-formában megjelenített szerelmi témájú szövegr?l akkor lehetne nyugodt szívvel megállapítani, hogy a szerelmi költészeti hagyománnyal szemben írt ironikus reflexió, ha a forma nem törné kerékbe a szöveget. A Felbasz, hogy téged nem basz fel cím? versr?l van szó, melynek az eddig boncolgatott problémák miatt címe sem ironikusnak, inkább hatásvadásznak és olcsónak t?nik. Más lehetett volna a helyzet, ha maga az írás is olyan flegma és laza, mint a cím. A költemény második versszakát idézem: ?hogy még csak rám sem szólsz, / ha rossz helyre téved a kezem, / és még csak nem is gúnyolódsz, / pedig oly sokszor vétkezem;? (25.) Kétségtelen, hogy a kezem és a vétkezem rímhelyzetbe hozható, utóbbi szó azonban annyiból stílusidegennek bizonyul, hogy leginkább talán a kilencvenes évek fiúbandáinak szövegvilágát idézi, mely megmosolyogtató nosztalgia ugyan, ám Benedek Miklós verséb?l bántóan kiugrik.

A harmadik ciklus, az Újra csendes, a kötet leginkább zavarba ejt? része. Háborús tematikájú írásokat tartalmaz. A zavart a megfogalmazottak és a forma egyaránt okozzák. Ezek prózai szövegek, kár, hogy nem akként vannak közölve. A kötet egységét nem gyengítette volna, hogyha a versek mellett egy ciklusnyi rövid novellát is tartalmaz. Fel is merül a kérdés, vajon ezek a szövegek a fiatal szerz? els? prózakötete felé mutatnak-e? Prózaverseknek nem a terjedelmük miatt nem nevezhetem ?ket, nincs ?verstulajdonságuk?. Nem az ENTER gomb tesz verssé egy szöveget, és a Mintha emberekb?l állna korábbi darabjai arra engednek következtetni, hogy ezt Benedek Miklós is tudja. Ha a formai ügyetlenkedést?l eltekintünk, a szövegek többsége tartalmát tekintve sem hoz újat. Az egész kötetre jellemz?, hogy Benedek hétköznapi szituációkat és eseményeket emel témává, a megjelenített világ sz?k, az események id?tartama rövid: a szövegeknek már ez is ad némi privát jelleget, melyet jótékonyan er?sít a kiérezhet? érintettség, személyesség (anélkül, hogy a költeményeket mindez negédesen intimmé tenné). Az Újra csendes ciklus darabjai közül is azok emelkednek ki, melyeket az imént említett személyesség jellemez. Ilyen például a Karácsonyi ének, vagy a NATO bombázás megkezdését tematizáló Tokkal, biciklivel. A kötet utolsó ciklusa a Lapok és poharak számozott úgynevezett kártyaverseket tartalmaz. Az egymással szorosan összefügg? m?vekben a játék és az élet f?z?dik össze, az egész ciklust izgalmas atmoszféra jellemzi. Az ugyanazon a helyszínen, ugyanazokkal a szerepl?kkel megírt költemények mintha egy film jelenetei lennének, a kocsmai, füstös környezet egy falusi western világot idéz. A játék foglalja keretbe Benedek Mintha emberekb?l állna cím? kötetét. Mind a könyv elején, mind a végén szerepel egy-egy szöveg a ciklusok során kívülre helyezve, melyeknek témája a foci. A kötetnyitó Flóris cím? (és verses montázs alcím?) költemény Albert Flóriánról, illetve egy Üll?i úti meccs emlékér?l szól, a záró darab pedig címe pedig Gólszerz?k.

Benedek Miklós második kötete bátor lírai teljesítmény, mely er?söd? költ?i öntudatot mutat. Az egységes ciklusokba rendezett versek nemcsak egymáshoz, de az olvasóhoz is közel kerülnek. Tartalmas kötet a Mintha emberekb?l állna, sokáig kitart.

SZARVAS Melinda
Forrás: Apokrif
URL: https://apokrifonline.wordpress.com/2015/05/02/a-masodik-korben-hozzad-kerulok/

Mára csak én maradtam
Benedek Miklós: Mintha emberekb?l állna. Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2014

Jobban nehezen jellemezhetnénk Benedek Miklóst, mint ahogyan Patócs László teszi a Vajdasági Magyar M?vel?dési Intézet honlapján megjelent kritikája kezdetén, miszerint ?Benedek Miklós a mai fiatal vajdasági magyar költészet Albert Flóriánja.? Egyszerre utal a költ? kiemelked? tehetségére és a futballért való rajongására. Második kötete, a Mintha emberekb?l állna úgymond kerettörténete is erre reflektál. A kötet els? (Flóris) és utolsó (Gólszerz?k) verse képezi a keretet, melyben öt ciklus kap helyet, bennük a mindennapok egyszer? történéseinek és a háború feldolgozhatatlan traumáinak abszurditásaival. A Flóris, mint azt a vers alcíme is jelzi, montázs, amely olyan írók m?veinek részleteib?l épül fel, akik írtak már a futballról és az ahhoz köt?d? szenvedélyükr?l. Megjelennek benne idézetek Esterházy Pétert?l, Darvasi Lászlótól, s?t magától Albert Flóriántól is. Benedek, mint azt egy interjúban is elmondta, olvasmányai során fel szokta írni az általa jónak tartott mondatokat, hogy kés?bb más formában, vagy jelen esetben az idézet beemelésével újat alkosson. Másrészt Benedek szerint a foci a különböz? m?vekben jelentheti az életet vagy magát a játékot, de mindenképp a mindennapjaink része a tévéközvetítések, fogadóirodák által. A Gólszerz?k pedig frappáns lezárása a kötetnek. Ha a focit életmetaforaként közelítjük meg, akkor akár számvetésként is értelmezhetjük. ?Bárányos. / Füzi. / És a második / félid?ben Tóth. / Ha jól / emlékszem, / Mihály. / Végül három- / kett?re nyertünk.?

Nagyon találó Berényi Em?kének, a kötet egyik recenzensének megjegyzése, miszerint Benedek magánmitológiát m?ködtet a kötetében. Ennek a mitológiának a felépülésében megjelenik egy er?s törzsi tudat beemelése (Arról, hogyan pusztult el a városunk, Exodus) és annak vegyítése a balkáni események emlékeivel. Benedek háborúról szóló versei gyermeki szemszögb?l mutatják be a traumák elmesélésének nyelvi és értelmi nehézségeit: ?A terem tulajdonosa / az ajtó el?tt várta, / hogy befejezzem, / hogy beléphessen, / hogy elmondhassa, / az imént közölték a tévében, / hogy a nagyhatalmak úgy döntöttek, / elkezd?dnek a bombázások. / Riadt arcot vágtam. (?) Hullámzó hangjával légiriadót fújt, / figyelmeztetett a légi veszélyre. / A félelemt?l teljesen lebénultam.? Ennek a nehézségnek a vizsgálata egyre gyakoribb téma a fiatal vajdasági alkotók körében: gondoljunk Orcsik Roland és Terék Anna verseire vagy Bencsik Orsolya prózáira. Megjegyezhetjük: a balkáni háborúk emléke mellett megjelennek más történelmi korszakok is, melyek más szinten dinamizálják a háborús tematikát: ?Valaki azzal ijesztgette a gyerekeket, / hogy Németországban már egy ideje folyik az internálás. / Habár nem tudtuk, hogy ez mit jelent, / félelmet keltett bennünk?. A háborúk következményeként megjelenik a kiüresedés, felszámolódás, az elnéptelenedés. Ennek a tapasztalatnak az érzékeltetésére jó példaként kínálkozik az Exodus cím? vers és az Elnök vezér címet visel? Domonkos István-parafrázis. A Kormányeltörésben lírai énjét?l abban különbözik Benedek beszél?je, hogy ? a külföldre költözés helyett az otthon maradást választja, ám nyelve ? hasonlóan a Domonkos-költemény legsajátosabb grammatikai-retorikai megoldásaihoz ? így is (mintegy otthon-maradva) zárvánnyá alakul : ?sokan menni külföldre / kofferban szalonna / két kiló kenyér / én ennek örülni / itthon lenni csend?, amivel el?reutal az Exodus elnéptelenedett falujában egymagára maradt elbeszél?re: ?Hívtak, hogy menjek velük, / de maradtam. / És tovább is maradni fogok. / A szül?házam ablakán egy bálványfa / ága igyekszik a fény felé.?

Az utolsó ciklus, a Lapok és poharak tíz számozott versb?l és az Utolsó cím? opusból áll, melyek folytatásosan jelentek meg a Magyar Szó cím? napilap hétvégi rovatában, a Kilátóban. Benedek Miklós szövegei leginkább prózaversek, melyekben a pontosan kirajzolódó narratív szálra épülnek rá a szubtilis hangulatok, életérzések, dilemmák. Els? kötete (Nem indul hajó) óta a versbeszéd szikárabb lett, megkapóan tömörebb, minél kevesebb szóval igyekszik kifejezni magát. Leginkább ezekre a versekre jellemz?, és a legjobban kidolgozott a novellisztikus felépítés. Mindegyik versnek ugyanaz a kávézó a helyszíne, a szerepl?i sem változnak, csak az id?ben haladunk egyre el?rébb és egyre bonyolultabban. Míg az els? versekben több hónap elteltét érzékelhetjük, addig a ciklus közepét?l felgyorsul az id?: két nap eseményei s?r?södnek össze a maradék versekben. Feltételezhetünk egy szerelmi szálat is, amely a kávézó zárt, füstös szerencsejátékosai között szöv?dik. A versek hangulata leginkább a Krasznahorkai-világ életérzésével rokonítható, nyomasztó, kietlen, képtelenség kitörni bel?le. Álom és ébrenlét, részegség és józanság határán állunk, ahol ?Már jó néhány poharat összetörtem, / de a lapok járását máig nem sikerült megfejtenem.? A borg?zös éjszakák és nappalok inkább vízióként, mint valóságként jelennek meg az olvasó el?tt.

Benedek Miklós költ?i világa egyre inkább megszilárdul, ezzel párhuzamosan a versnyelve lényegretör?bbé válik. Témáiban egyre er?sebb körvonalat vesz a magány, az egyedüllét, a háború-reprezentációk, a kötet hangulatához pedig páratlanul kapcsolódnak Blaskó Árpád, szintén fiatal vajdasági alkotó illusztrációi. Benedek ígéretes költ?, aki véleményem szerint már túl van az útkeresés legnagyobb részén, ezért nagy reményekkel várható következ? kötete.

KELEMEN Emese
Forrás: SZIFONline
URL: http://www.szifonline.hu/?cikk_ID=200