Főoldal Szerkesztőség Híd Kör Híd Könyvtár Történések Híd Galéria Archívum Elérhetőségünk
HÍD KÖNYVTÁR

Koczka József naplója (1914)

Az el?szót írta és sajtó alá rendezte Csorba Béla

A Jászapáti és Vidéke cím? hetilap 1914. december 13-ai száma írja: ?H?si halál. Koczka József orvosnövendék, Koczka István Jászapáti téglagyáros fia, aki mint a 68. gyalogezred önkéntes szanitesz-káplárja a háború kitörése óta a szerb harctéren teljesített szolgálatot, a múlt hónap közepén, amikor a segélyhelyen sebesülteket kötözött, egy golyótól találva h?si halált halt. A rokonszenves fiatalember halála igaz részvétet keltett városunkban, ahol derék szüleit mindenki tiszteli, s ahol a korán elhunyt h?st is el?zékeny, figyelmes és kedves úri modoráért mindnyájan szerették. Különösen fájlalják elvesztését barátai, akiket nagy számban tudott megszerezni, s akiket az ? önzetlen és odaadó ragaszkodásával mindig meg is tudott tartani magának. Fiatal életét gyönyör?en fejezte be. A harcmez?n, hivatásának gyakorlása közben érte a halál. Megérdemli, hogy emléke soká éljen közöttünk.?

Négyzetrácsos papíron: a rövid élet titka

?18-ára ?felségének szül.-napi ajándékul szánjuk Belgrádot.? Idén minden 1914-r?l szól. Az els? világháború centenáriumán kiváló folyóiratszámok, játék- és dokumentumfilmek, különkiadványok, albumok, kézikönyvek bukkannak fel. A tudományos vérkeringésbe így került be Koczka József naplója is, amelyet el?z?leg a Híd c. folyóirat 2014. áprilisi és májusi számában közöltek két részletben, majd a Forum Könyvkiadó gondozásában Újvidéken könyvként is kiadtak.

A kéziratot az utódok gondosan ?rizték a családi hagyatékban és a kis, 7x11 cm-es ?Notes? feliratú, tintaceruzával teleírt füzetecske ott lappangott történészek szeme el?l elzárva, szinte egy egész évszázadon át Jászapátin, örökl?dve nemzedékr?l nemzedékre napjainkig. A száz év távolságából visszaköszön? négyzethálós füzet olyan eseményeket örökített meg, mint a bevonulás, a szerémségi szálláshelyek elhagyása, Belgrád és ?abac bevétele, valamint az er?ltetett menetben való el?renyomulás Szerbia belsejébe 1914 ?szén. Nagy horderej? történelmi id?pontok és idegen helyszínek kislépték? értelmezése Koczka József naplója, ugyanakkor egy leend? vidéki orvos meglátásai a háborúról, a becsületr?l, a szomszédos népekr?l és megannyi másról. Egy let?nt kor dokumentumát veheti kezébe az olvasó, mégpedig egy olyan id?szakét, amelynek eredményeit, mellékhatásait, tovagy?r?z? és megoldatlan kérdéseit máig sem sikerült felszámolni.

A napló átiratán kívül, a kötetben illusztrációként többek között helyet kapott a katonai halotti anyakönyv és a napló els? oldalának fakszimiléje, valamint néhány kép és rajz Koczka Józsefr?l, hozzátartozójáról, családi házukról. A könyv elején Csorba Béla Szolnoktól Sabácig c. bevezet?jében családtörténetileg, földrajzilag, politikailag, társadalmilag is beágyazza az eseményeket, valamint a kiadvány végén egy rövid, de a témához elegend? és szerepét teljességében betölt? irodalomjegyzéket mellékel. Nagyon fontos ? függetlenül attól, hogy a kötetet Újvidéken adták ki ?, hogy az el?szó figyelembe veszi a magyarországi és határon túli feltételezett el?tudást, és a nem szakmai közönség befogadói horizontját egyaránt. Ilyen értelemben a kötetet haszonnal forgathatják azok is, akik nem rendelkeznek olyan tudásalappal, mint egy hadtörténész, egy Balkán-szakért?, vagy akár csak egy Szerbia földrajzában eligazodni tudó olvasó. A kézirattal foglalkozó Csorba Béla viszont nem csak a kérdéses, 1914-ben sokszor fonetikusan vagy hallomásból leírt szerb helységnevek pontosított változatát közli zárójelben, esetleg lábjegyzettel is ellátva, hanem a korabeli katonai zsargon rövidítéseit, a német kölcsönszavak, de még az orvosi latin nomenklatúra magyar megfelel?it is beilleszti a szövegbe. Mindazonáltal arra törekedett, hogy a lehet? legkevésbé csonkítsa a szöveget, legtöbb helyen megtartva annak eredeti formáját, de igazodván a mai helyesírási normákhoz, kivéve akkor, ha az attól való eltérést nyelvjárási vagy stilisztikai szempontok tették indokolttá.

A napló m?faji megszorításai lehet?vé teszik a száz évvel kés?bbi olvasónak, hogy a lehet? legszemélyesebb módon, ?szintén és nem a nagyközönségnek szánt nyelvezetben megörökített eseményeket els? kézb?l, szinte közvetít?k nélkül átélje. Ilyen értelemben rendkívül jellegzetes módon alakul a szöveg érzelmi lenyomata is. A sorozás és a Szerémségbe való vonulás aránylag pozitív és bizakodó élményei fokozatosan kikopnak a szövegb?l, és már néhány hónapra rá olyan kételyek is megfogalmazódnak, amelyek nincsenek összhangban sem a sajtóban közölt h?si hurráoptimizmussal, sem az els? világégés médiaháborújával: ?Bízom én még mindig, hogy ránk nézve sikeresen végz?dik a háború, de mikor? Az eddigi jelek mind azt mutatják, hogy nagyon sokáig el fog még tartani a dolog.? Koczka József bejegyzései tömörek és ? helyzethez mérten ? pontosak, stílusa pedig szintén illeszkedik a körülményekhez, valamint a naplónak használt jegyzetfüzet méretéhez. Rövid, néhány soros napi kommentárokat ugyanúgy találunk, mint többoldalas, szinte etnográfiai igény? leírásokat a hadszíntér szerb falvainak lakosságáról, házairól, földm?velési és étkezési szokásairól. A tábori körülmények, folyamatos költözés, lövöldözés leírásai mellett, egy olyan lelki világ tárul elénk, amely a sok esetben önkéntesen hadba vonuló fiatalok kezdeti felbuzdulásától a már kora ?szi kiábrándulásig követi nyomon annak alakulásgörbéjét. A napló els? bejegyzése 1914. július 19-én íródott, és nem sokkal halottak napja után, november 4-én ér véget. Utolsó el?tti bekezdése: ?Du. 2 órakor megfürödtem, s aztán egypár hazaküldend? apróságot csomagoltam be?. A metatextuális szöveghely többek között azért érdekes, mert ezzel a küldeménnyel jutott el Jászapátira a megtelt füzet, és lényegében ennek köszönhet?en olvashatjuk ma is. Koczka József életének utolsó tíz napjáról már nem tudunk semmit ? azt sem, hogy vajon belekezdett-e egy újabb napló írásába ?, a háború els? hónapjairól viszont annál többet.

Érdekes, hogy a napi orvosi teend?k, el?re- és visszavonulás, lövöldözés, ágyúzás mellett a naplóírónak van ereje és lélekjelenléte számot vetni az eseményekkel. Sokat foglalkozik azzal, hogy mi a napi menü, hogyan szerzik be az ételt, ha esetleg akadozik vagy elmarad az ellátás. Amikor az emberélet olcsó, akkor a napi rutin is a legszükségesebb támpontok mentén alakul, így sokszor szinte már csak az fontos, hogy az ember mit eszik, hol alszik, mivel takarózik és száraz-e a lábbelije. Különösen szembet?n? az általánosan eluralkodó fejetlenségben, és a minden tekintetben embertelen körülmények között a fronton szolgáló katonák szokványoson túlmutató igyekezete arra vonatkozóan, hogy legalább a közvetlen környezetük hasonlítson arra a békebeli világra, amelyet sokan örökre otthon hagytak. ?Forinyák lakása elöl a tet?t?l le zöld mohával és pázsittal borítva, el?tte valóságos kis kert, galagonya- és kökénygallyakból, iszalagból, ?szi virágok tökb?l és srapnelh?velyekb?l készült vázákban. Házának teteje búzával födve.? Vagy máshol: ?Pompás kis háza van minden bakának, a tiszteknek meg valóságos kis palotájuk van. A földbe vájt ajtó, ablak rajta, kályha benne, a földbe ágy kivájva, a matrac persze szalma, és sátorlap a leped?, köpönyeg a paplan. Egész kis város egy utcával? Ezután viszont a lövészárok leírása következik. ?Bejutni valóságos labirintuson át lehet, a bevezet? futóárok czik-czak vonalban megy, és a dekungok el?tt egy hosszú, egyenes, mélyen bevágott út. A bevágás maga oly mély, hogy a földszint vállig ér, s a kihányt föld kb. fél méterrel magasabban van a legnagyobb ember fejénél. Igazán csoda volna, ha itt a legnagyobb golyózáporban is történnék sebesülés.? Egy frontszolgálatos orvosnövendék mindennapjai viszont továbbra is halottakról és sebesültekr?l szólnak. A K. u. K. Monarchia minden vidékér?l, végeláthatatlan sorokban a senki földje felé kígyózó katonák közül, legtöbbször olyan sokan érkeznek Koczka Józsefhez, hogy reggelijét és ebédjét szinte egyid?ben fogyasztja el, vacsoráját pedig már olyan fáradtan, hogy a leghevesebb ágyúdörej közepette is azonnal elnyomja az álom. ?Az újoncok megérkeztek. Szép, tiszta, új ruhában jönnek. Szegény fiúk, vajon hány kerül már holnap a mi kezeink közé [?] Három 38-as (közülük kett? újonc) azonnal meghalt, és egy 68-as baka szintén. Szegény fiúk, azok igazán rövid ideig szenvedtek a háborúban?

Az ismertet? elején, mottóban közölt, augusztus közepér?l származó bejegyzés még minden további nélkül der?látón tekint a jöv? felé. A gyors gy?zelem reményében, és a hazaszereteten kívül leginkább kalandvággyal felszerelt katonák között viszont már néhány hónapra rá kételyek merülnek fel. Ennek Koczka József is hangot ad. ?Sajnos, hogy csak még itt tartunk, s máris 15 000 embert veszítettünk. Ilyen veszteséggel már Nisben kellenék lennünk, s hol vagyunk még attól.? Ebb?l az idézetb?l is látni, hogy milyen gyorsan bebizonyosodott azon el?feltevés hamissága, hogy Szerbia móresre tanításával és egy gyors gy?zelemmel a karácsonyt már otthon ünnepelhetik. A könyv folyamatok, tapasztalatok, állapotok pillanatképeit rögzíti. Egy éveken át dúló háború els? ?szér?l, egy több millió emberéletet követel? mészárlás els? halottairól olvashatunk benne, és egy olyan világégésr?l, amelynek egyik leg?szintébb számvetése ez a könyv.

ROGINER Oszkár
Forrás: Újkor.hu, 2014. 10. 21.
URL: http://ujkor.hu/korzo/koczka_jozsef_naploja

 
PARTNEREINK
Dombos Fest
Irodalmi szemle
JAK
KikötÅ?
Litera
Symposion
SzlávTextus
TiszatájOnline
TÁMOGATÓINK
A Híd megjelenését a Tartományi Művelődésügyi, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szekeres László Alapítvány, valamint Újvidék Város támogatja.
Híd © Minden jog fenntartva.