Főoldal Szerkesztőség Híd Kör Híd Könyvtár Szövegmutatványok Híd Galéria Archívum Elérhetőségünk
TÖRTÉNÉSEK

A világ az egy nagyon rossz hely, de ezt valami mindig tudja ellensúlyozni
Szilasi László volt a 64. Kanizsai Írótábor díszvendége 

Szeptember 8-a és 9-e között zajlott le a 64. Kanizsai Írótábor, mely a hagyományokhoz híven idén is az írótábor emlékműve, majd a Dobó–Koncz-szobor koszorúzásával kezdődött. Beszédet mondott Pomogáts Béla, majd Virág Gábor, a szervezőbizottság elnöke megnyitotta a háromnapos rendezvényt. Beszédében megemlékezett az idén elhunyt Bányai Jánosra, valamint a csönd városában a hallgatást megtörve az egymás figyelmes meghallgatásának lehetőségét emelte ki.

Pomogáts Béla

Virág Gábor

Első programpontként Benes József képzőművész Vakrepülés című kiállítását nyitotta meg Faragó Kornélia a Dobó Tihamér Képtárban. A kiállított képek az elrugaszkodás bizonytalanságát és a felülemelkedés lehetőségét egyaránt sugallják, a lebegő, szaltózó figurák alatt pedig olyan aktuális témák, problémák sejlenek fel, mint például a drótkerítés éles, húsba vágó görbéi.

Benes József és Faragó Kornélia

A kiállításmegnyitó után a művésszel, aki aznap ünnepelte 80. születésnapját, Ninkov KovaÄ?ev Olga művészettörténész és Sagmeister Peity Laura festőnő beszélgetett az Art Caféban. A beszélgetés előtt egy ritka, véletlenül előkerült, 1973-ban a festőről és grafikusról készült dokumentumfilmet vetítettek le, mely maga Benes József számára is meglepetés volt. A beszélgetés során konstatálta, hogy ma sem gondolkodik másképp, mint 43 éve, alkotásának ugyanazok a fő motivációi: erősen figuratív, groteszk, torz alakokkal. A Pannon síkság és a Tisza az, ami inspirálja. Szerinte a művész feladata nem az utánzás, hanem az egyediség, a séma nélkül való alkotás. Benes József mindig szoros kapcsolatban, barátságban volt az irodalmárokkal, többek között Sziveri János, Gion Nándor könyveinek fedőlapját tervezte.


Sagmeister Peity Laura, Benes József és Ninkov K. Olga

A pénteki nap első programpontjaként az írók rendhagyó irodalomórákat tartottak különböző általános iskolákban. A délutáni program a kiadók bemutatkozásával folytatódott az Art Caféban. Elsőként Dévavári Beszédes Valéria ismertette az Életjel kiadó friss kiadványait. Gulyás József összegyűjtött verseinek második kötetét, Hózsa Éva A móló hangja című esszé- és tanulmánykötetét, valamint Káich Katalin művelődéstörténész jelenlétében A színész és a színjáték dicsérete című kötetét mutatták be.


Káich Katalin és Dévavári Beszédes Valéria

Ezután az újvidéki Forum Könyvkiadó mutatta be két új kiadványát, Bencsik Orsolya a budapesti Magvető Kiadóval közösen kiadott Több élet című regényét, valamint Gerold László Vajdasági magyar irodalmi lexikon (1918–2014) című lexikonát.

Berényi Emőke, Bencsik Orsolya, Gerold László és Virág Gábor

A zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet nevében Varga Tamás beszélt idei kiadványaikról, Péter László Tollrajzok, Pap Árpád Igaz történetek mindenkiföldjéről, Molnár Tibor A bácskai Tisza mente I. világháborús hősi halottai és Bodor Anikó–Paksa Katalin Vajdasági magyar népdalok V. című könyveket emelte ki, Balogh István pedig Mágikus fészkünk című, a kiadó kereken századik kiadványáról beszélt a közönségnek.

Balogh István és Varga Tamás

A zEtna kiadó képviseletében Beszédes István Vasagyi Mária, Bartha György és Végel László új kiadványai mellett Fekete J. Józseffel Ephemeria Silver Haláltanfolyam című kötetéről beszélgetett.

Beszédes István és Fekete J. József

A Szemtől szembe író-olvasó találkozót idén a Petőfi Sándor utcában rendezték meg, ahol Patócs László kérdezte Terék Annát új, Vajdasági lakodalom című drámakötetéről, valamint Tékiss Tamást még meg nem jelent, Samu sejti című regényéről. A beszélgetésbe Bencsik Orsolya is bekapcsolódott.

Patócs László, Terék Anna, Bencsik Orsolya és Tékiss Tamás

A 64. Kanizsai Írótábor díszvendége Szilasi László volt, akivel Fekete J. József beszélgetett. Szilasi Lászlót először arról kérdezték, mit jelent számára az irodalmi népszerűség. Szerinte az alkotás szempontjából a siker nem befolyásolható tényező, sokkal inkább múlik a szerencsén. Magyarországon minden könyvnek kétszáz értő olvasója van, a többi a marketingen múlik. Mindkét regénye bűntények köré szerveződik. Arról, hogy a kritikusok a Szentek hárfájára az „intellektuális krimi” bélyeget tűzték, azt gondolja, hogy első könyvnél szükségesek ilyen kapaszkodók. Sokszor úgy kell írni, ahogy a könyvipar, a kiadó megköveteli.

Szilasi László

A detektívtörténet mindenkit csábít, írót, olvasót egyaránt, a keresés módszere pedig közel áll az íráséhoz. A második könyvében már kevesebb nyomozó van, a következőben pedig már nem lesz bűnös utáni kutatás. Ugyanakkor, a kommersz irodalom sajátságainak felhasználása praktikus is lehet, mivel sajnos egyre kevesebben olvasnak. Szilasi regényei esetében azonban lényegesen többről van szó, mint olvasmányos krimikről, mert rengeteg kultúrtörténeti hozadékkal is bírnak. Mikszáth Kálmán nyomozóirodalmi kísérletei, valamint John le Carré könyvei voltak rá nagy hatással gyermekkorában. A bűnelkövető meghatározásakor nem beszélhetünk egyszerű jó–gonosz szembenállásról. Szilasi úgy gondolja, hogy a világ alapvetően egy nagyon rossz hely, de ezt számtalan dolog tudja ellensúlyozni. Fontos ráeszmélnünk, hogy a gonosz létezik és általunk cselekszik, viszont az Isten fiai sincsenek egyedül.

A harmadik híd hajléktalanregény, de nem csak hajléktalanokról szól, és nem foglal állást egyik oldal mellett sem. A hajléktalanlét a társadalmi létezés feladását jelenti, viszont a biológiai léttől az ember nem tud megszabadulni. Ennek a zaklató társadalmi pozíciónak a körüljárása történik meg a regényben. A hajléktalanok azonban vállalják ezt a szerepet, így bizonyos értelemben ők „szabadságharcosok”. Csupán máról holnapra kell őket megmenteni, elviselhetőbbé, otthonosabbá tenni számukra azt az életteret és életmódot, amit választottak. A figurák és a cselekmény kialakításakor a fikció szeszélyesen keveredik össze a valósággal. A harmadik híd nem a magyar társadalom regénye, Szilasi ebben a művében egy szélsőséges, viszont vékony rétegről ír csupán. Ennél a rétegnél sokkal érdekesebb az, amely egy fokkal feljebb él, de már csúszik lefelé. Magyarországon vékony a középosztály is, azonban vastag ez a folyamatosan csúszó réteg, amit az állam próbál eltakarni. A helyzet nem tragikus, de súlyos. Szilasi László első kötetében a történet a több elbeszélő által megragadva válik pontossá. A harmadik híd esetében ugyan nincs annyi elbeszélő, viszont gyanús, hogy mindenki majdnem ugyanarra mutat rá. Jelenleg a tavalyi agydaganatáról ír könyvet, arról az időszakról, amikor hosszabb ideig nem volt magánál. Amit többen elmeséltek neki erről a periódusról, az fedte egymást. Így lassan odáig jutott, hogy nem biztos, hogy a több elbeszélő pontosabb leírást ad.

A regényírás a tanári állás mellett nem elvonja Szilasi energiáját, hanem épp ellenkezőleg, feltölti. Következő, Amíg köztetek jártam című könyve hamarosan megjelenik, ebben három kisregényt fűzött össze a motívumok által. Viszont már ezt is távolinak érzi magától, most egy negyediken dolgozik, mely valószínűleg a Luther kutyája címet kapja majd.

Végezetül az írók és irodalmárok az irodalmi-közéleti tanácskozás keretén belül felolvasták a Hol tartasz? Hol tartunk? kérdésekre megfogalmazott válaszukat.

A rendezvény szeptember 10-én kötetlen beszélgetéssel fejeződött.

Összefoglaló: Dancsó Andrea
Fotók: Komáromi Dóra, Fehér Dorottya, Dancsó Andrea


 
PARTNEREINK
Dombos Fest
Irodalmi szemle
KikötÅ?
Litera
Symposion
SzlávTextus
TiszatájOnline
TÁMOGATÓINK
A Híd megjelenését a Tartományi Művelődésügyi, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szekeres László Alapítvány, Újvidék Város, valamint a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatja.
Híd © Minden jog fenntartva.