Főoldal | Szerkesztőség | Híd Kör | Híd Könyvtár | Szövegmutatványok | Híd Galéria | Archívum | Elérhetőségünk |
TÖRTÉNÉSEK
TraNSzrecept Végy egy többnyelvű várost – nem probléma, ha a nyelvek súlya eltérő, viszont minimum kétféle legyen, e nélkül nem jön ki az ízek csábereje. Adj hozzá irodalmat, ízlés szerint verset, prózát, esszét. Figyelj arra, hogy a szövegek nyelve eltérjen egymástól. Külön figyelj oda a fordítókra, ezen áll vagy bukik minden. Mindezt keverd össze és adj hozzá moderátort, költőt, felolvasókat; mindenből annyit, amennyit a kész termék felvesz. Valljuk be, a fenti recept nem elég meredek és közel sincs meg benne az az ínyenc radikalitás ahhoz, hogy külön oldalt kapjon Eronim Mox szakácskönyvében, ám az irodalmi gasztrokulturalitás megcélzott területén igenis komoly súllyal bír. Sikerrecept, mondhatnánk, de erről inkább döntsenek a jövő szakácsai, ínyencei és recepttolvajai. Nagyon röviden ezek az összetevői a a MaTerra Mesto, a Forum Könyvkiadó és a Híd Kör Egyesület által életre hívott, majd alpári okok miatt egy ideig kényszerűségből hibernált rendezvénynek, amelynek jelenlegi szervezői a Híd Kör Egyesület, a Forum, a BOOM Kollektív és a JAK. A traNSporteri / traNSzportőrök a nyitottság és a közvetítés szervezőelve köré csoportosuló rendezvény, amely a szerb és a magyar irodalmi alkotások, a két nyelvhez kötődő alkotók és a párhuzamosan működő, ámde érintkezési pontot az elvárhatónál sokkal kevesebbszer találó irodalmi közegek elegyítését hivatott képviselni.
Az újvidéki szerb költészeti szcéna szereplői mellett a József Attila Kör és a Híd Kör alkotói mutatták meg tudásukat a traNSporteri / traNSzportőrök 2.0 égisze alatt. A hamvaiból főnixmadárként feltámadó sorozat első eseményén Vitomirka Vita Trebovac, Bojan Samson, Orcsik Roland és Oláh Tamás verseit hallhatták magyarul és szerbül. Rajtuk kívül Sági Varga Kinga és Jelena AnÄ?elovski moderálása, Glavinić Vékás Éva szinkrontolmácsolása és Dancsó Andrea felolvasása színesítette az eseményt.
Jelena AnÄ?elovski a panelbeszélgetések mintájára olyan kérdéseket tett fel, amelyek mind a magyar, mind a szerb költők, alkotók mindennapjait érintik. A tanulság: a nyelvi különsbégek nem jelentenek automatikusan más lehetőségfeltételeket, ha nyersebben akarunk fogalmazni: hiába egy a hangja Tiszának, Szávának – a költő nem az elíziumi mezőkre született. De, mint tudjuk, a poéta nem is azért alkot, hogy megéljen belőle, hanem mert szereti, ha fáj.
Mivel a rendezvény egyik központi fogalma a fordítás elméleti és gyakorlati megközelítése, külön ki kell emelnünk Orcsik Roland teljesítményét. A fordító/költő az irodalmi művek tapasztalt nyelvközi közvetítőjeként megkönnyítette (és/vagy tönkretette) a szimultán fordító csütörtök estéjét: a feltett kérdésekre magyarul és szerbül is válaszolt. A sajátos ízt ez esetben az adta, hogy az egyik nyelven adott válasznak gyakran köze sem volt a másikhoz – ám sietünk megjegyezni, ez korántsem hiba, sokkal inkább költői védjegy, és mintegy összefoglalja a közvetítés lényegét: a paprikás szerbül és magyarul is paprikás. Ahogy a költészet sem vész el a két nyelv között. Dancsó Andrea
Összefoglaló: PATÓCS László |
Híd © Minden jog fenntartva. |