fooldalszerkesztoseghidkorH�d K�nyt�rtortenesekgaleriaarchivumelerhetosegunk 
TÖRTÉNÉSEK

Megnyílt Maurits Ferenc jubileumi kiállítása

2015. november 10-én megnyílt Maurits Ferenc Proeictum Balcanicum című jubileumi kiállítása a Vajdasági Múzeumban. A tárlat apropója a képzőművész Maurits ötvenévnyi alkotói munkássága volt. A kiállítást Ózer Ágnes, a Vajdasági Múzeum igazgatója nyitotta meg, majd pedig Bányai János Maurits művészetéről írott, Nincs rá jó szó című írásából hallhattak egy részletet az érdeklődők szerb és magyar nyelven.

„Harminc – vagy még több? – éven át figyelhettem (viszonylag) közelről Maurits Ferenc művészi útját. Nem jó szó az, hogy figyelhettem. Mert a figyelemnél, az odafigyelésnél sokkal több volt ez a harminc éve tartó szakadatlan kapcsolat. A kapcsolat se jó szó. Mert nem egészen azt mondja, amire itt gondolok. Akkor hát hol van a jó szó, amivel legalább megközelítőleg kimondhatnám Maurits művészetének jelenlétét az életemben? Vagy mindazoknak az életében, akik az elmúlt évtizedeket vele, az ő művészetével együtt, újságok, folyóiratok, könyvek tervezése és kiadása, utazások, hosszú beszélgetések, a külön nyelv megteremtése, vereségek és megint vereségek során járták végig. A három évtizeddel ezelőtti első esszék, a névtelen bírálatok, az életre-halálra menő nagy polémiák korára, a Rátka, a homorú versek, a kétéltűek, a kenyér, a korai makró, az első szociográfiák, a nagy port kavaró értelmiségviták, az avantgárd és a hagyomány egyidejű felfedezése, a képversek és a véletlen antológiák, a kontrapunkt és a bonyolult örömök idejére gondolok, valamire, ami lassan elvész a múlt és az emlékek ködében, egy talán sohasem volt időben, ám megmarad figyelmeztető jelnek; nincs rá jó szó, és nincs rá jó történet se, hogy mindez akár írásban, akár festményen, vagy a kép valamely változatán, pontosan elmondható lenne. Csak annyit, hogy Maurits Ferenc ebben mindvégig benne volt, és ezt (is) rajzolta, ezt rajzolja most is, ahogyan a harminc évvel ezelőttiek is ezt írják, gondolják, festik azóta ezeregy változatban, néha fent és néha lent, keresztre feszítve és megbélyegezve, a mennyekben, lenn a sárban és porban. Rólunk van szó, holott mindig a személyesről. Életrajzokról és emlékekről, kibogozhatatlan titkokról, amelyek csak álmunkban, álmainkban tárják fel magukat. Mint a Piros Frankenstein, Maurits Ferencnek ez a korai műve, az 1970-től való Piros Frankenstein című mappa lehetne talán az a jó szó, az a jó történet, amivel megmondható lenne, hogy mi történt akkor, s mi történt azelőtt, meg még korábban, a ködbe vesző múltban, s hogy mi történt azóta, amiről a legnehezebb beszélni, mert mintha semmi sem történt volna, mintha minden csak a harminc évvel ezelőttinek a folytatása lenne, álmok, hajnali ébredések, emlékekkel értelmezett jelenségek, bukások és talpra állások, meg örökösen a titkok, egyre nagyobb számban a megfejthetetlen rejtvények. Azóta is a Piros Frankenstein, a gerilla-dalok, az „én lenni” állapota, a makró-lét, a panaszok könyve, az átértékelések könyve, lassú vonulások, s valamennyi fegyelem talán, a szóé és a formáé. Egy egész élet; homlokán a halál csókja.” (A teljes szöveg olvasható a katalógusban.)

A kiállítás 2015. november 10-e és 30-a között tekinthető meg.

Folyóiratunk számos alkalommal közölte Maurits Ferenc alkotásait, valamint a Híd Kör Art alkotásokkal köszöntötte a hetvenéves szerzőt az idei áprilisi és májusi számban. A szerző és a szerző alkotásai nyomán készült képeknek egy része megtekinthető a Híd Galériában: http://www.hid.rs/galeria.php


 
PARTNEREINK
Dombos Fest
Irodalmi szemle
JAK
Kikötő
Litera
Symposion
SzlávTextus
TiszatájOnline
TÁMOGATÓINK
A Híd megjelenését a Tartományi Művelődésügyi, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szekeres László Alapítvány, valamint Újvidék Város támogatja.
Híd © Minden jog fenntartva.