Főoldal Szerkesztőség Híd Kör Híd Könyvtár Szövegmutatványok Híd Galéria Archívum Elérhetőségünk
TÖRTÉNÉSEK

Üzenet a legszéléről
Deczki Sarolta előadása Újvidéken


Deczki Sarolta

Deczki Sarolta, az MTA Irodalomtudományi Intézet kutatója, aki jelenleg Tar Sándor monográfiáján dolgozik, hétfő este megtartotta Görbe utcák – az ínség topográfiája című előadását a Híd Kör Egyesület által szervezett Olvasatok rendezvénysorozat keretein belül, amelynek elsődleges célja, hogy oldottabb hangulatú előadások formájában aktuális humán- és irodalomtudományi témákat juttasson el az újvidéki közönségnek.

A rendszerváltás utáni években bekövetkezett „valóságtalanítás” után az irodalom újra a referencialitás felé fordul, és valamiféle reneszánszát éli a szegénység témájának irodalmi feldolgozása. Deczki Sarolta előadásában arra próbált rámutatni, mi hozta életre ezt az egyre általánosabb igényt a társadalmi problémák és a valóság feltárására.

A realizmus, amely mára megszabadult az ideológia terhétől, fenomenológiai felfogásában az igazság felmutatását tűzi ki célul. Ugyanakkor az arisztotelészi mimézis-elmélet szerint az írás lehetséges valóságok felmutatása, megnyilvánítása. Ottmar Ette az irodalom úgynevezett szimulálás, kísérletezés, és ezáltal életismeretet ad. Ily módon idegen kultúrák, terek megismerését és ismeretlen terek bejárását teszi lehetővé.

A terek konstruálásának módján megfigyelhetjük a jellemző térbeli elhatárolódást akár a mindennapjainkban is: a társadalmi peremcsoportok még a köztereken is elkülönülnek, vagyis a társadalom automatikusan kizárja a nem kívánatos elemeket. Így válnak ők idegenekké annak ellenére, hogy azonos terekben mozognak a magasabb csoportokkal. Az új realizmus átvezet ezekbe az idegen terekbe is, és ezáltal egy jobb társadalmi önmegismerést tesz lehetővé. A mélyszegénység irodalmi felderítése egyfajta szolidaritási gesztusként is értelmezhető.


Az elmúlt évek irodalmi terméséből szemezve Deczki Sarolta Tar Sándor, Szilasi László és Borbély Szilárd alkotásain keresztül elemezte az új realizmus jellemzőit. Az emberi identitás meghatározó építőköve, úgymond alapja az otthon, amely hiányzik vagy negatív konnotációkkal bír azokban a művekben, melyek ehhez az új, kibontakozó tendenciához köthetőek. Tar Sándor novelláiban a szereplők ingáznak, albérletekben, munkásotthonokban élnek, valamint gyakoriak a félbehagyott családi házak. Ugyanakkor a zsúfoltságból adódó kiszolgáltatottság, az intimitás hiánya is felszámolja a békés otthon képzetét. Szilasi László A harmadik híd című regényében szegedi hajléktalanok történeteit mutatja be. Az író egy alternatív városteret hoz létre, mely alulnézetből mutatja be Szegedet. Az utcán tengődőknek sajátos mozgásterük van bizonyos fix pontokkal, amelyekhez ragaszkodnak, ragaszkodniuk kell, hogy a közeg ne lökje ki őket magából. Borbély Szilárd Nincstelenekjében a hatvanas évek magyar falujának mélyszegénysége, elmaradott világa jelenik meg, mely szimbolikusan a határhoz közel található, mintegy marginális, a térképről kiszorított térségben, és amely képtelen a változásra. A főhős családja, amelynek tagjai a változékonyságot képviselnék, mégsem tudnak kiszabadulni a falu szorításából, mert emiatt idegenekként kezelik őket.

Összegzésképp megállapítható, hogy az újbóli realitásigény az ideológiamentes feltáró, megismerő szándékból fakad, valamint célja az eddig tabuként kezelt témák megdöntése, felszínre hozása.

Összefoglalta: DANCSÓ Andrea
Fotók: Komáromi Dóra


 
PARTNEREINK
Dombos Fest
Irodalmi szemle
KikötÅ?
Litera
Symposion
SzlávTextus
TiszatájOnline
TÁMOGATÓINK
A Híd megjelenését a Tartományi Művelődésügyi, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szekeres László Alapítvány, Újvidék Város, valamint a Petőfi Kulturális Ügynökség támogatja.
Híd © Minden jog fenntartva.