fooldalszerkesztoseghidkorH�d K�nyt�rtortenesekgaleriaarchivumelerhetosegunk 
TÖRTÉNÉSEK

A dramaturg: Oláh Tamás
Rizsányi Attila interjúja

Várhatóan április végén mutatja be Molnár Ferenc Liliom című darabját a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház társulata Kovács Frigyes rendezésében, a dramaturg pedig Oláh Tamás, a Híd Kör tagja, az újvidéki Bölcsészettudományi Kar Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének és a Károli Gáspár Református Egyetem Színháztudományi Karának mesterszakos hallgatója. Oláh Tamás korábban elsősorban mint a magyarkanizsai Gondolat-Jel Társulat művészeti vezetője, illetve darabjaik rendezőjeként volt jelen a színházi világban, éppen ezért most a dramaturgi minőségben való megjelenéséről kérdeztük.

– A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház legújabb darabjával kapcsolatos, szerdán megtartott sajtótájékoztatón jelentették be hivatalosan is, hogy te látod el a dramaturgi feladatokat Molnár Ferenc Liliom című drámájának színpadra állítása során. Lényegében dramaturgi minőségben való debütálásodnak mondható ez, habár – feltételezem – a Gondolat-Jel Társulat produkcióinak létrehozásakor a rendezés mellett már kipróbáltad magad ebben a szerepkörben is. Hogyan talált meg ez a felkérés, s te hogy találtad meg magad a feladatban, illetve – talán ez sem mellékes – egy hivatásos színház munkafolyamatában?

– A felkérés teljesen váratlanul ért. Kovács Frigyes először csak annyival keresett meg telefonon, hogy szüksége van valakire, akivel elbeszélgethetne a Molnár-dráma bizonyos motívumairól, s aki kissé ráncba szedné, a Kosztolányi Dezső Színház színészeire és a produkcióban részt vevő vendégművészekre igazítaná a szöveget. Annyit mondott még, hogy csak egyetlen komolyabb dramaturgiai változtatást szeretne eszközölni, ezen kívül nem bolygatná a dráma mélyszerkezetét, hiszen az Molnárhoz méltóan mesteri. Ugyan a Gondolat-Jel Társulatban egy személyben vagyok rendező és dramaturg, illetve jelenleg a KDSZ Színházi Műhelyében is dramaturgi minőségben vagyok jelen, ezek mind kísérleti jellegű projektek, melyekben irodalmi forrásainkat gyakran egészen szabadon kezeljük. Így nagy örömömre szolgált, hogy a magyar drámairodalom egyik legjelentősebb darabjával, egy dramaturgiai szempontból szinte tökéletes szöveggel kerülhettem közelebbi kapcsolatba, melynek feltörése, részleges átalakítása valódi kihívást jelentett szigorú szerkezete miatt. Egyáltalán nem mellékes, hogy egy olyan hivatásos csapattal dolgozhatom együtt, akik – bár teljes mértékben hűek maradunk Molnár örökségéhez– olyan kísérletező kedvvel vetették bele magukat a munkába, mely kezdettől fogva otthonossá tette számomra ezt az eddig ismeretlen közeget.

– A rendező, Kovács Frigyes a sajtótájékoztatón azt mondta, nem az eredeti dramaturgia szerint kerül majd a közönség elé Molnár Ferenc darabja, a jeleneteket felcseréltétek. Mennyiben a konkrétan meghatározott rendezői elvek mentén folyt és folyik a dramaturg munkája?

– Ez a bizonyos csere az előadás zárlatát érinti majd, az utolsó három kép sorrendjét változtattuk meg. Ám Kovács Frigyes is hangsúlyozta azt, hogy ez a megoldás nem az ő találmánya. Úgy tudom, 1989-ben Babarczy László alkalmazta először az Újvidéki Színház előadásában, s azóta is jó párszor vitték már színre a drámát ilyen formában. Természetesen a rendezőnek mindig van egy előzetes elképzelése az előadás szerkezetét illetően, a dramaturg ennek ismeretében tesz javaslatokat neki, illetve ennek alapján alakítja ki azt a szövegverziót, amivel a színészek az olvasópróbán találkoznak először. Innentől fogva ők is bekapcsolódnak a munkába, s a végleges előadásszöveg az olvasó- és elemzőpróbák során születik meg.

– Egy több mint százéves drámai műről van szó, Kovács Frigyes azt nyilatkozta, hazug lenne a szöveg, ha az eredeti változatában kerülne színpadra. A jelenetek felcserélésén túl milyen változások történtek? Miként határoznád meg a változások célját, s az első próbák után mennyiben érzed úgy, hogy ezeket sikerülhet elérni?

– Talán a legfontosabb szándékunk az, hogy megtisztítsuk a szöveget azoktól a sallangoktól, amelyek e több mint száz év során rakódtak le rá. Molnár Ferenc drámája mese, de kegyetlen, groteszk, szeszélyes mese, mely közelebb áll a valósághoz, mint gondolnánk. Ezt szeretnénk hangsúlyozni azzal, hogy visszarángatjuk a történetet a földre, a föld közelébe. Oda, ahonnan az elmúlt évszázad játékhagyománya már túl messzire emelte. Nem egyszerűen változtatunk, hanem visszaváltoztatunk, s az első próbák tanulságai azt mutatják, hogy tervünk működőképesnek bizonyul.

RIZSÁNYI Attila


 
PARTNEREINK
Dombos Fest
Irodalmi szemle
JAK
Kikötő
Litera
Symposion
SzlávTextus
TiszatájOnline
TÁMOGATÓINK
A Híd megjelenését a Tartományi Művelődésügyi, Tájékoztatási és Vallásügyi Titkárság, a Magyar Nemzeti Tanács, a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, a Szekeres László Alapítvány, valamint Újvidék Város támogatja.
Híd © Minden jog fenntartva.