A Híd folyóirat tisztelettel meghív minden kedves érdeklődőt a Híd-találkozóra, amelyre 2014. november 28-án, pénteken, 15 órakor kerül sor Újvidéken a Forum-ház (Vojvoda Mišić utca 1.) 4. emeleti tanácstermében.

PROGRAM:

Moderátor: Berényi Emőke

15.00 Lábadi Lénárd: Udvar. Klájó Adrián kiállításának megnyitója (kérdésekkel)
15.15 Köszöntő
15.20 A Híd novemberi számából: Celler Kiss Tamás és Szabó István
15.30 Előzetes a decemberi számból: Vázsonyi Csilla (A revival mozgalmak és a hagyomány)
15.45 Híd Könyvtár: Benedek Miklós
15.55 Új vers, új dráma: Antalovics Péter, Lénárd Róbert
16.10 A Halott nők ciklusból. Terék Anna: 1999 márciusában, Csillagok
16.20 A fordítás öröme: Orovec Krisztina

Szünet

16.45 A cím utóélete – Böndör Pál: BENDER & TSA. AMERIKÁBAN
17.00 Híd Akadémia – Balázs Imre József (Kolozsvár) előadása: Erdélyi magyar irodalmi trendek, csoportok a rendszerváltás után

Szünet

18.00 Dialógus – 2014 – Találkozás Tompa Andreával (Budapest). Az íróval Balázs Imre József beszélget
19.15 Állófogadás

A HÍD-TALÁLKOZÓ BEMUTATJA:

BALÁZS IMRE JÓZSEF 

Balázs Imre József költő, irodalomkritikus, szerkesztő, irodalomtörténész, a kolozsvári BabeÅ?–Bolyai Tudományegyetem, Magyar Irodalomtudományi Tanszékének tanára, a Korunk főszerkesztő-helyettese

TOMPA ANDREA

„Tehát elkezdődött” nyitómondattal indítja útjára Tompa Andrea első regényét, A hóhér házát, amely – miként alcíme is utal rá – Történetek az Aranykorról, a romániai diktatúra

időszakáról, Kolozsvárról, egy többszörösen terhelt gender (társadalmi, nyelvi, etnikai, nemi kisebbségi)-perspektívából közvetítő kamaszlány nézőpontjából.

Tompa Andrea második regénye, a Fejtől s lábtól két erdélyi orvosjelölt párhuzamos elbeszélése az első világháború előtti, alatti és közvetlenül utáni történésekről, a köztes viszonyokról, az ország csonkolása következtében kialakuló T. szindróma „tranzitórius traumává” válásáról, nő és férfi állandó önmaga és egymáskereséséről, test- és fürdőkultúráról.

E két regénnyel, amelyek az egyéni és családtörténeti réteg mellett a romániai-erdélyi-kolozsvári köz- és magándiskurzusainak, a kollektív és a privát emlékezet elmondhatatlannak tűnő, rituális meghatározottságú történeteinek manifesztumai, irodalmi-fikciós konstrukciói egyben, méltán mondhatjuk az – időközben számos díjjal is kitüntetett – szerzőről, hogy elkezdődött egy kiváló regényíró beíródási folyamata az összmagyar irodalom első vonalába. (Bányai Éva)