A 2014. január 11-én Mozgalom, kultúraformálás, irodalmi gondolkodás címmel megtartott konferencia méltó megünneplése volt a nyolcvanéves Hídnak. Nyolcvanadik évébe lépő folyóiratunk gazdag múltja, szerzőinek és szerkesztőinek hozzáértése, valamint a lap töretlenül színvonalas szellemisége immár – ahogyan Bányai János fogalmazott – aggkorba lépett, ám csak az évek számát tekintve, hiszen a lap tevékenységét és gondolkodását mindvégig, így ma is szellemi frissesség, változatosság és mindenképpen értékképviselet jellemzi.

Miután Faragó Kornélia, lapunk főszerkesztője köszöntötte a konferencia résztvevőit és hallgatóit, Ladányi István elnökletével kezdetét vette a konferencia. Dévavári Zoltán Indulás és útkeresés – A Híd eszmetörténete 1934–1941 címmel tartott előadásából a Híd indulásának előzményeiről, az indulásról és az első néhány év sikereiről és viszontagságairól értesültünk. Losoncz Alpár Hogyan lesz egy kisebbségi forradalmár? kérdéssel fémjelezett előadása a korai Híd társadalomszemléletét boncolgatta hat pontban kiemelve annak mozgalmi jellegét. Az első szekció harmadik előadójaként Patócs László Majtényi Mihály főszerkesztői korszakáról (1951–1955) beszélt. Őt követte Major Nándor személyes jellegű, emlékekből táplálkozó, A felzárkózás érdekében (1957–1962) című előadása. A délelőtti első sorozat utolsó felszólalója Finta Gábor, magyarországi vendégelőadó volt, aki Ács Károly és a Híd (1965–1975) kérdéséről tartott értő és alapos beszámolót.

Faragó Kornélia

Dévavári Zoltán

Losoncz Alpár

Patócs László

Major Nándor

Finta Gábor

A délelőtti ülésszak második felének elnöklője, Bordás Győző, három előadót szólított. Bányai János Tandori Dezső első ízben a Hídban (1967) elnevezésű előadását Kelemen Emese Mészöly Miklós publikációs jelenléte és recepciója a Hídban című előadása követte. Mindkét felszólalás kiemelte a Híd nyitott voltát a magyarországi magyar írók felé, valamint azt, hogy mily fontos szerepet töltött be folyóiratunk az irodalmi, irodalomtudományi- és történeti vérkeringésben. A szekció záró előadását Jung Károly tartotta Folklórkutatások és folklórgyűjtések a Hídban címmel.

Bányai János

Kelemen Emese

Jung Károly

A délutáni első ülésszak elnöke – Harkai Vass Éva távolléte miatt – Faragó Kornélia volt. Elsőként Gerold László jutott szóhoz, aki A Híd és a vajdasági magyar dráma címmel tartotta meg előadását. Bányai Éva, bukaresti vendégelőadó Hídverő struktúrák. Határokon átívelő pillérek – rommagyar anyagok a Híd 1963 és 1990 közötti időszakában címmel ismertette a romániai magyar, illetve vajdasági magyar kapcsolatokat a Híd hasábjain, valamint a Híd és Korunk szerzői között. Marko Ä?udić, a belgrádi egyetem tanára Fordításelmélet, fordításkritika és kommentár (a hetvenes évek elejétől napjainkig) címmel fémjelezett felszólalásában az idő szűkössége miatt csupán egy apró szegmensét mondhatta el a Híd fordításnak, magyar-délszláv kapcsolatoknak szentelt történetéből, hiszen folyóiratunknak mindig is lényeges célkitűzését jelentette e kapcsolatok ápolása. A szekciót Virág Gábor, a Forum Könyvkiadó igazgatója a Posztháborús generáció(k)ról szóló előadása zárta.

Gerold László

Bányai Éva

Marko Ä?udić

Virág Gábor

A konferencia záró blokkját Ladányi István, a veszprémi egyetem tanára Egy folyóirat-publikáció pillanata és az utólagos olvasatok. Koncz István A Tisza partján című verséről (Híd, 1986. 7/8.) értekezett. Az utolsó három előadás perceit a képzőművészetnek szentelték az előadók. Elsőként Bordás Győző szólt A Híd Műhely rovata – képzőművészeink (újra)értékeléséről, őt követte Lábadi Lénárd Csernik Attila alkotásai a Hídban című előadása, és végül, de nem utolsó sorban Fehér Dorottya A verbo-vizuális világok megnyitása, a képregény kulturális legitimációjáról hallhattunk értő felszólalást.

Ladányi István

Bordás Győző

Lábadi Lénárd

Fehér Dorottya

Zárszót Jung Károly és Faragó Kornélia mondott. A tény, hogy tizenhat előadás sem volt elegendő arra, hogy a Híd igen gazdag múltját számba vegye, csupán egy-egy mozzanatra térhetett ki, és az, hogy több generáció több perspektívából is felszólat a folyóiratról, azt bizonyítja, hogy egy valóban – ahogyan Jung Károly megjegyezte – „nagyon jó Hídról van szó”.

A közönség I.

A közönség II.