Nyolcvan éves a Híd, az egyetlen havi megjelenésű, vajdasági magyar irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóirat. Az évforduló alkalmából konferenciával ünnepelnek a lap munkatársai és olvasói, a nyolcvan éves jubileum apropóján pedig Faragó Kornélia főszerkesztő válaszolt a Vajdaság Ma kérdéseire.

Nyolcvan évet áttekinteni, összefoglalni még a teljesség igénye nélkül is erőt próbáló feladat, a Híd évfordulója kapcsán mégis erre vállalkoztak. A Mozgalom, kultúraformálás, irodalmi gondolkodás című, ebből az alkalomból megszervezett konferencián kívül még mivel ünnepel és emlékezik a Híd?

Nyolc évtized gazdagsága valóban nem tekinthető át egyetlen nap alatt, bár a konferencia programja tizennyolc előadást foglal magában, és ezek zömmel átfogó jellegűek. Ilyenek például a kezdeti idők eszmetörténeti illetve, társadalomelméleti megközelítésére vállalkozó előadások, vagy az egyes főszerkesztői időszakokat és az posztháborús nemzedékeket kutató tanulmányok. Több év termését tekinti át a versantológiával, és a képzőművészeti rovattal foglalkozó előadás is. De széles perspektívájúak lesznek az egyes szerzői teljesítményekre, vagy a folyóirat folklórkutatási és drámatörténeti jelentőségére, illetve műfordítói, fordításelméleti, fordításkritikai tevékenységére figyelő előadások is. Az évforduló jó okot ad arra, hogy kötetet adjunk ki a bővített és átdolgozott előadásokból és a Híd-recepció korábbi szövegeiből, CD-melléklettel. A melléklet a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet által digitalizált Híd teljes folyamát tartalmazza majd. Lesznek figyelemreméltó rendezvényeink, itthon és külföldön is. És lesznek jó számaink, nagy vállalkozásaink, tartalmas együttműködéseink. Sőt, alapítói szándékaink is vannak, de erről még nem mondanék többet.

A nyolcvanadik évforduló kapcsán felmerül a kérdés, hogy számíthat-e az olvasó valamilyen jelentősebb változásra, módosításra a közeljövőben attól a folyóirattól, amely kétségtelenül hajlamos a megújulásra, különben nem is maradhatott volna fenn nyolcvan éven keresztül.

Kétségtelen, hogy a Híd fennmaradásának fontos pillérét képezték az újítások, és az is bizonyos, hogy a Híd története a megújulások története is egyben. Jól jelzik ezt, egyebek mellett, a külalaki változások is. De az újítások sohasem voltak öncélúak, hanem mindig szervesen illeszkedtek egy nagyobb stratégiai egészbe. Az újításokat mindig stabilizálni is kell ahhoz, hogy látható nyomokat hagyjanak. Mi most pontosan ebben a fázisban vagyunk, arra törekszünk, hogy mindazt, amit újításként bevezettünk, kiteljesítsük és stabilizáljuk. Mindig készen állunk arra, hogy nyitottak legyünk, azaz, hogy szerteágazó módon gyakoroljuk az újra való nyitottságot, de az a legfontosabb, hogy a nóvumokat a szerkesztőség, a széles munkatársi gárda által támogatott stratégiai elvek alapján juttassuk érvényre. A jó folyóirat az újítás és a stabilizáció finom egyensúlya.

Mit gondol, a nyolc évtizedes múlt és háttér egy bizonyos kötöttséget ad a hagyományok tisztelete miatt, vagy pedig éppen erre támaszkodva kapnak nagyobb szabadságot a lap jelenlegi és mindenkori készítői?

Nem volt még olyan folyóirat Vajdaságban, amely ne bonyolódott volna bele a hagyomány és a szabadság sajátos viszonylataiba. Ez azokra a folyóiratokra is érvényes, amelyeket a hagyománytörés fogalmaival szoktak leírni. A hagyomány csak akkor jelent kötöttséget, ha képtelenek vagyunk arra, hogy értelmezzük, miközben mindig a mában állunk. Aki képes az újraértelmezésre, a múlt reflektált újramegszólítására, azt a hagyomány nem gátolja. Annak a számára a kulturális hagyomány újra és újra átgondolandó, értelmezendő jelentésrend, amely abban is segít bennünket, hogy akár szembe menjünk vele. Hogy aktív módon értelmezve a jelent, teljesen új kérdéseket tegyünk fel. De abban is, hogy a szelektív tradíció elvét alkalmazva válogassunk, vagy éppen töröljünk belőle. Kiköveteli, hogy számoljunk a múlt minden sikerével és kudarcával, minden eredményével és hibájával. A Híd mindig igyekezett élni azzal, hogy voltaképpen a tradíció folytonos átgondolása és felülírása jelentette a tradícióját. Emellett az is fontos, hogy voltak olyan hagyományai is, amelyeket nem, vagy csak részben kellett újrakomponálni.

A Híd honlapja folyamatosan frissül, a folyóirathoz kapcsolódó, fiatalokat összefogó Híd Kör tagjainak a Hídban megjelenő írásai valamint az utóbbi évtized lapszámainak többsége is megtalálhatók az oldalon. Mit gondol, sikerül a Hídnak lépést tartania a gyorsan fejlődő technikával, illetve magával a korral, s esetleg milyen kiaknázatlan lehetőségeket lát még ezen a területen?

A II. világháború előtti, "mozgalmi" idők egyik legfontosabb öröksége a fiatalokra való összpontosulás, a mai Híd számára is fontos az új nemzedékek erőteljes reprezentálása, az itteni körülményekből kiindulva, talán minden másnál fontosabb. Persze a folyóiratnak egyébként is alkalmazkodnia kellene a kommunikációs technológiák dinamikájához, ez nem vitás, hiszen ezek biztosítják a széleskörű megjelenést és a láthatóságot. Nagyon fontos, hogy a lapszámok visszakereshetők, olvashatók és kutathatók. A honlap gazdagításában is nagy lehetőségek vannak még, például a vizuális műfajok számára. Ám ismernünk kell ezen technológiák előnyeit és hátrányait is, azaz e folyóiratnak, amely komoly és tiszteletreméltó kritikai hagyománnyal rendelkezik, nem az a dolga, hogy vakon kövesse a kor minden tendenciáját. A Hídnak, mint az egyetlen havi megjelenésű, vajdasági magyar irodalmi, művészeti és társadalomtudományi folyóiratnak nem szabad feladnia a nyomtatott formát sem. Kell hogy legyenek, és vannak is lehetőségek a kommunikációs technológiák ismert csatornáin kívül is, így a Híd fiatal munkatársai nem csupán ezen technológiák segítségével kommunikálnak, és hoznak létre számottevő értékeket, noha e csatornákat is használják. Ennyiben a Hídnak mindenképpen kreatívnak kell lennie, ez fennmaradásának záloga.

Számos érdekes kiadvány látott napvilágot a Híd Könyvtár keretében. Tudni lehet már, hogy mivel bővül tovább a sorozat?

Mindenekelőtt azt kell tudni, hogy bármit is terveznénk mi, a Híd Könyvtár a Forum Könyvkiadó kiadói tervének a függvénye. Az, hogy mit hozunk létre, sokban függ az anyagi támogatásoktól is. Ami ebben a pillanatban biztosnak látszik, az Vida Ognjenović Hűtlenek című regényének megjelenése a Híd Kör egyik perspektivikus fordítójának Orovec Krisztinának a fordításában. Emellett tervben van az ellenkező nyelvi viszonylat érvényesítése is. Megjelenik ugyanis a Vickó Árpád által fordított, reprezentatív prózapanoráma. Ez a gyűjteményes kötet kortárs magyar prózaírók (Konrád György, Kertész Imre, Nádas Péter, Esterházy Péter, Závada Pál, Krasznahorkai László, Darvasi László, Kukorelly Endre, Grecsó Krisztián, Schein Gábor, Bartis Attila, Garaczi László, Németh Gábor, Balázs Attila, Zeke Gyula, Hazai Attila, Nagy Attila Kristóf és Ficsku Pál) műveibe ad betekintést szerb nyelven.

A nyolc évtizedről a szombati konferencia előadásain hallhatnak az érdeklődők. Viszont az utóbbi néhány évvel, pontosabban az Ön főszerkesztői megbízatásával kapcsolatban mit emelne ki? Abból a szerkesztéspolitikából, koncepcióból, tervekből, amelyekkel átvette a Hidat, mit sikerült eddig megvalósítani, és mi várat még magára?

A koncepció egyik alapvonása nem lehetett más, mint korszerű, színvonalas és mértékadó folyóiratot szerkeszteni. Szerkesztői célként fogalmazódott meg a rafinált korszerűség, a nemes konzervativizmus és a mértéktartó alternativitás ötvözetének a fenntartása, és a még hiányzó aspektusainak az erőteljes kimunkálása, hogy a lap minden elemében, minél kifejezőbben közvetíthesse, határon innen és túl, a minőségi megbízhatóságot.

A koncepció másik lényeges vonása a megnyilatkozási dimenziók gazdagítása és a munkatársi körök bővítése volt, a fiatal nemzedékkel való alkotói együttműködésre alapozva, a műhelymunka hatványozott támogatásával. Aktívan részt venni a kulturális élet alakításában és értékelésében, minél több esemény és rendezvény rezdüléseit követni, ezekre számokat alapozni, úgy, hogy mindeközben a szerkesztői elveket alapvetően a minőség határozza meg. Támogatni és erősíteni szerettük volna a különböző szépirodalmi tendenciákat, és olyan elméleti, kritikai szövegeket terveztünk közölni, amelyek elmélyíthetik a vajdasági magyar kisebbség önreflexivitását.

Az általános koncepció része volt az is, hogy ne rögzüljön évekkel előre a szerkesztési program, hónapról, hónapra dinamikusan működő jellegűvé kell tenni a lapot, a lehető legrövidebb átfutási idővel. És ügyelni arra, hogy a tematikus szervezés kötöttségei ne stabilizálják túlságosan a gondolkodást. Biztosítani az arculati jellemzők állandó jelenlétét és az aktuális kulturális, művészeti kontextus izgalmas együtthatását. További feladat még, folyamatosan erősíteni a Hídnak, a Híd szerzőinek, és ezzel a vajdasági magyar kultúra képviselt szegmentumainak a helyzetét és megbecsültségét a jelenkori magyar és nem-magyar folyóiratkultúrában. És ami nagyon fontos, az eddigieknél is szorosabb szellemi csereviszonyt ápolni az irodalmi, és nem irodalmi, a hazai és a külföldi szakmai körökkel.

Penovác Sára, Rizsányi Attila
Forrás: Vajdaság MA. (2014. január 11.)
URL: http://www.vajma.info/cikk/tukor/5888/80-eves-a-Hid-Az-ujitas-es-a-stabilizacio-finom-egyensulya.html