Szinte hihetetlennek tűnő érdeklődés mellett mutatták be a Forum Könyvkiadó gondozásában megjelet T. Kiss Tamás A tükörtestvér című regényét az író szülővárosában, Magyarkanizsán. Az est folyamán Herédi Károly, a Híd Kör tagja beszélgetett az elsőkötetes szerzővel, aki szintén Híd Kör-ös. A különféle underground és mainstream popkulturális hatások érezhető jelenléte mellett a beszélgetésen szó esett a helyi – szegedi és kanizsai – színek regényben betöltött szerepéről és értelmezési lehetőségeiről.

A regény tele van ellentétpárokkal: külön dimenzióban helyezkedik el Szeged és Kanizsa, múlt és jelen, az „én” és annak tükörképe. A textusban erősen kirajzolódik a magyarországi és vajdasági nyelv közötti kettősség: a két világ közötti kontrasztok megjelenítése a szöveg egyik legerősebb dimenziója. Az elbeszélő felfigyel ezekre a ellentétekre, és látja, észleli a nyelv(ek) mögött megbúvó gondolati különbségeket.

A regény értelmezése során szó esett a cselekmény teréről is: Kanizsa, a csönd városa ugyanis sok szempontból újrafogalmazódik a regényben. Mint T. Kiss Tamás mondta, ahogy az eszkimóknak is rengeteg kifejezésük van a hóra, ő is megpróbálta bemutatni azt, hányféle kanizsai csönd is létezik – a változatok az áldásos-békés, az önmagunkat tépázó csendtől kezdve a Silent hill című horrorfilmen át egészen a silent disco külső szemlélője számára groteszk „hangnélküliségig” terjednek. Az sem lényegtelen, ki váltja ki a csöndet, és mit érez az, aki a csöndet hallja.

A szerző nem szeretné, ha a szöveget egyszerű bulizós, piálós regénynek fognák fel. Véleménye szerint a szöveg bizonyos megszorításokkal kordokumentumként is olvasható. Ez nagyban függ attól, ki is olvassa: a felnőttekben, a gyermekes szülőkben néhány részlet megrökönyödést válthat ki, más dolgok pedig váratlanul hathatnak rájuk. A tükörtestvér eszköz a fiatalok gondolatvilágának és érzelmeinek kifejezésére, szerzője pedig egyfajta fejlődésregény-olvasatot is el tud képzelni a mű kapcsán.