A romániai Csiky Gergely Állami Magyar Színház 2012-ben is megszervezte a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozót. A találkozóra az idei évben május 19-e és május 27-e között került sor. A TESZT-re a Híd munkatársai közül Magó Attila kapott meghívást.

 Köz(ép)pontban a színház
Lábjegyzet a Temesvári Eurorégiós Színházi Találkozóról

Magó Attila az egyik közönségtalálkozón

Upor László dramaturg-műfordító, a TESZT közönségtalálkozóinak moderátora
(Bíró Márton felvétele)

Azért lábjegyzet, mert már olyan sokat írtak róla, mint amennyit a reflektált rendezvényekről írni szokás. A találkozó – amelyre a reflektáltság nem csak a szó metaforikus értelmében alkalmazható – immár ötödik alkalommal hozza magával azt a kulturális sokszínűséget, amely hozzájárul Temesvár központjának amúgy is nyughatatlan atmoszférájához. A város főterén, a lehető legelőkelőbb helyen, büszkén magasodik a színház épülete, benne három eltérő nyelvű társulattal, összesen négy színházi intézménnyel: a Román Operával, a Mihai Eminescu Nemzeti Színházzal, az Állami Német Színházzal és vendéglátónkkal, a TESZT szervezőjével: a Csiky Gergely Állami Magyar Színházzal.

A temesvári színház homlokzata

Utcakép

Pontosan olyan a város, amilyen ez a színházi konstrukció – a klasszicista stílusú építményt neobizánci stílusú homlokzattal, maszkkal háborították meg –, vegyes arculatú, mégis egészleges.

Hangulatkép a TESZT életéből
(Bíró Márton felvétele)

Hangulatkép a TESZT életéből 
(Bíró Márton felvétele)

És pont olyan a TESZT is, amilyen ez az épület, vagy a város, amelyben több kultúra találkozik, állandó a zsivaj, sokszínű tömeg alkotja, amely végig reflektorfényben (a város és a figyelem középpontjában) áll. A 2012. május 19-étől 27-éig tartó találkozó lényegében három ország (Románia, Magyarország, Szerbia) alkotóinak biztosított megmutatkozási lehetőséget, köztük a Vajdaság három színháza is szerepelhetett. Az Újvidéki Színház a Fanny és Alexander című előadásával (Vidovszky György rendezésében), a Szabadkai Népszínház A Gézagyerekkel (Bérczes László rendezésében), a Kosztolányi Dezső Színház pedig az Eredeti-Hamlettel (Mezei Kinga rendezésében) volt jelen. Mindhárom előadást vastaps és gratulációk sora kísérte. Ilyen tekintetben nem maradt magára a vajdasági ,,színházi arculat”, hiszen  minden előadást érdeklődéssel és szeretettel fogadtak.

Az újvidékiek produkciója után
(Bíró Márton felvétele)

Szó sem volt csípős kritikákról, versenyjellegről. Ha meg is fogalmazódtak bírálatok, azok nem a közönségtalálkozókon vagy az alkotókkal való privát beszélgetéseken merültek fel, sokkal inkább a büfé alkoholpárájában és cigarettafüstjében rajzolódnak ki szubjektív véleményekként. Az alkoholpárát illetően nem kell rosszra gondolni, szó sincs semmiféle rongyrészegségről, ezek „intellektuális berúgások” voltak, ahol csak ,,azért iszunk alkoholt, hogy ne unatkozzunk felejtés közben”. Ilyen tekintetben tehát két dimenziója volt a találkozónak, és ez nem azt jelenti, hogy a színfalakon kívül alakoskodás folyt vagy minden produkciót egyaránt jónak értékeltek, hanem azt, hogy itt minden előadást bizalommal és még inkább tisztelettel fogadtak. Voltak azonban határesetek is, olyan előadások, amelyeket erőteljesebb reflexiók kísértek. Egy-két esetben akadtak a nézők közül is néhányan, akik a színpadi sötét nyújtotta lehetőséget kreatívan alkalmazva, visszafogottan vagy demonstratívan távoztak. Nem homogén tehát a reflexió, mint ahogyan a közeg sem.

Egyfolytában előjön ez a szépen csengő és emlékeimben még szebben élő név: TESZT. Mit tesztelnek? A gyors válaszom: semmit. De ilyen témaköröket érintve eszembe jut az első előadás, a maga négy óra terjedelmével, és a mögöttem ülő türelemhiányos nézővel, aki úgy a harmadik óránál jutott el a felismerésig: ,,TESZTelik a közönség tűrőképességét”. Pedig vendéglátóink és a budapesti Forte Társulat előadásáról (Henrik Ibsen: Peer Gynt) volt szó, amely a szöveg, a tánc, a kép és a zene egységéből táplálkozott.

Mintha a multikulturális közeghez alkalmazkodva, egy ,,mindenki számára érthető” beszédmódot helyezték volna előtérbe. A TESZT arculatát nagymértékben meghatározta a mozgásszínház. A fentebb említett produkciót is Horváth Csaba, Magyarország egyik legismertebb koreográfusa rendezte, aki jelen volt még egy előadással – ugyanebben a ,,szerepkörben” (Samuel Beckett: Godot-ra várva) –, amelyben akrobatikus mutatványokkal töltötték ki a várakozás monoton idejét. Megmutatkozhatott a budapesti TranzDanz a Triptichonnal és Kovács Gerzson Péterrel (az előadásban táncos és koreográfus), kiváló zeneművészek kíséretében (Bakai Márton – hegedű, Dresch Mihály – furulya, Lukács Miklós – cimbalom). A tradicionális és kortárs tánc improvizatív ötvözete a publikumot különbözőképpen szólította meg. Itt volt még a budapesti Tünet Együttes Alibije is – Szabó Réka rendezésében –, az a zenés-táncos produkció, amely önvizsgálatra ösztönöz, miközben kreatív technikai megoldásokat és látványos képeket felhasználva fogalmazza meg problémáinkat. A Pataky Klári Társulat a Mit tudjátok ti? című produkciót vonultatta fel, melyben Karády Katalin énekére hangolva egy ellentéttörténetet láthattunk, valamint szerelmet tánclépésekben. Varga Heni és Döbrei Dénes rendezésében mutatkozott meg a Méhcsípés, amely a HhouAka(A)-sorozat harmadik darabja és a Kobez-Centre Memoire du Corps toulouse-i színházi produkciója. Az előadás utáni színházi találkozón Hernyák György is felhívta a figyelmet arra, ami oly sok mozgásszínházi produkciónak is specifikuma: a színpadi ,,cselekményt” nem kell értelmezni, hanem csak átélni. Az alkotók egy bőrönd földdel érkeztek, melyet Temesváron is kiterítettek, hiszen ez az a föld, amelyre mindig más-más helyen felépítik otthonukat. A találkozó utolsó napján láthattuk a temesvári Mihai Eminescu Nemzeti Színház Switch című produkcióját Frenák Pál rendezésében és a temesvári Állami Német Színház előadását Radu Alexandru Nica rendezésében (Volker Schmidt: Die Mountainbiker). Vendéglátóink, a Csiky Gergely Állami Magyar Színház még két produkcióval volt jelen (Thomas Bernhard: Immanuel Kantjával Alexandru Colpacci rendezésében és egy közönségbarát zenés előadással: Vinnai András Furniturjával Göttinger Pál rendezésében). A találkozón egy különleges koprodukció keretében született (más előadásokhoz hasonlóan) előadást is láthattunk, Heiner Müller Kvartettjét, az Aradi Kamaraszínház előadásában és Balog József rendezésében. Jelen volt még Henrik Ibsen  másik darabja is, A gondnok, amelyet Szabó Máté rendezésében a Népművészeti Kft. és a budapesti Szkéné Színház mutatott be.

A találkozó koncertprogramjára építő jelleggel hatott a budapesti Bélaműhely, az Eugenia, a Boris KovaÄ? & La Campanella és az Állatfarm című zenés előadás a temesvári AuÄ?leu Színház produkciójában.

Az Eugenia koncertje 
(Bíró Márton felvétele)

Nem a válaszok voltak a fontosak, hanem a kérdések. Miközben kint nyüzsgött a világ, bent is ,,egy világot raktak össze és bontottak le”, táncoltak a romokon, fókuszba állították az érzéseket, mi pedig megtaláltuk a mindenki számára világos, közös nyelvet. 

Magó Attila

Variációk egy témára – Upor László a Híd legújabb számaival

Variációk egy témára – Varga Anikó színikritikus

,,Falazunk a TESZT-nek" 
(Bíró Márton felvétele)

TESZT-villamos

TESZT-villamos (részlet)